Nedko Solakov pályáját azóta figyelem, hogy először felbukkant a Budapest Art Expo-n remek könyv-objektjeivel. Tőle hallottam először a fiatal bolgár művészek avantgárd csoportjáról, a City Group-ról, azokról a fanyar és ironikus akciókról, amelyek a rendszerváltozást kísérték Szófiában.
Klimó Károly Jellemző, s korszakoktól független sajátossága a 20. századi művészeti gondolkozásnak, hogy az egyes újabb impulzusok nem csupán önmagukat értelmezik és határozzák meg, hanem mintegy visszafelé is átrendezik a hangsúlyokat, mozgásokat, értékeket.
A hatvanas évek amerikai pop art mozgalmának egyik jelentős egyénisége volt Jim Dine. 1965-ben mégis elhagyta sikereinek színhelyét, évekig nem festett, nem akart többé pop-művész lenni.
A Láthatatlan természet című kortárs japán képzőművészeti kiállítás kezdeményezője Ivona Raimanová prágai művészettörténész volt, aki akkoriban a Cseh Köztársaság Elnöki Hivatalának kiállítási osztályát vezette.
A kiállítás két világszerte ismert nevet kapcsolt össze: a művész Pablo Picassóét és a gyűjtő Peter Ludwigét. A gyűjtő fiatal művészettörténészként Picassóról írta disszertációját, ami elég szokatlan dolog volt a háború utáni Németországban.
Köves Évával egyszer beszélgettem terveiről a Gallery by Night-akció kapcsán, és akkor elmondta, hogy tulajdonképpen szeretne egy teret kifesteni saját mániái, a síkok és árnyékok, vetületek és kontrasztok, finom átmenetek és élesen elváló geometriai formák illuzórikus megragadásával.
Made Strange, avagy a művészek közreműködése kitágítja érzékelésünket az anyagi és a természetfeletti világ felé.
Yoko Ono “Veszélyeztetett faj: 2319–2322” – című munkája 1992-ben készült, és először a berlini Stiftung Starke mutatta be. Az együttes 22 darabból áll: főmotívuma az öntöttvas padon ülő négy bronz figura egy kutyával. Ezen kívül gipsz testrész-töredékek (mellkas, láb, kéz), egy gránitba vésett szöveg, vázatöredékek, bekeretezett fotó és hat kép egészíti ki.