Yoko Ono: „Endangered Species” 2319-2322 / „Veszélyeztetett fajok” 2319-2322
A Ludwig Múzeum Budapest első időszaki kiállítása.
1993. március 16 – május 2.
Megnyitó: 1993. március 16. 17:00–19:00
„Yoko Ono “Veszélyeztetett faj: 2319–2322” – című munkája 1992-ben készült, és először a berlini Stiftung Starke mutatta be. Az együttes 22 darabból áll: főmotívuma az öntöttvas padon ülő négy bronz figura egy kutyával. Ezen kívül gipsz testrész-töredékek (mellkas, láb, kéz), egy gránitba vésett szöveg, vázatöredékek, bekeretezett fotó és hat kép egészíti ki.
[…] Yoko Ono a pop kultúra egyik idolja lett 1968, a rocksztár John Lennonnal kötött házassága után. Ez a tény elfedte és visszamenőleg is megkérdőjelezte saját művészi tevékenységét. Yoko Ono pedig a Fluxus-mozgalom egyik jellegzetes alakjaként ismert művész volt avantgárd körökben a Lennonnal való találkozása előtt is. […]
Yoko Ono 1960 és 1971 között (ekkor hagyott fel képzőművészeti tevékenységével) jelentős sikereket aratott mint performance-művész, énekes, dalszerző, író, objekt-művész. Fontos és provokatív művek sorát hozta létre, melyekben a radikális elem, az esztétikai avantgárdnak ez a fluxus-művekre jellemző vonása, sajátos keleti érzékenységgel párosult. Yoko Ono a hatvanas évek elején avantgárd zenészek, képzőművészek, táncosok és költők laza csoportjába tartozott, melyet később Fluxus – néven jegyzett a világ. A csoportra nagy hatással volt John Cage-nek a mindennapi élet zörejeit és hangjait felhasználó zenei anyaga.
[…]Yoko Ono híres műsorainak szándéka, melyekben a csend és az idő rendkívül nagy szerepet játszott, alapvetően más volt, mint John Cage esetében: ő a figyelmet a külvilág helyett a belső csendre, az önmegismerésre akarta irányítani. Ez a szempont inkább a Zen-buddhizmus meditációs gyakorlatához áll közel. Ono ebben az időben készített képzőművészeti munkái is konceptuális jellegűek voltak, melyek a közönség aktív részvételét és konstruktív képzelőerejét igényelték. 1966-ban Yoko Ono részt vett a Londonban rendezett, “A művészet lebontása szimpózion”- nevű rendezvényen. Számos performance-ot rendezett Londonban, és a konferencia után is a városban maradt, ahol “A happening nagy papnője”-jelzőt akasztotta rá a sajtó. A hatvanas években készített híres objekteket (Alma, Kalapácsos kép, Sakk, Négy kanál, Kulcs az éghez, stb.) 1988–89-ben bronzban rekonstruálta, és először a Whitney Museum of American Art-ban állította ki New Yorkban, filmjeinek retrospektív vetítése alkalmából.[…]”
Részlet Néray Katalin kiállításhoz kapcsolódó szövegéből
(Ludwig Múzeum- Kortárs Művészeti Múzeum, adattár: Ad/9-2009/3)
Helyszín: Ludwig Múzeum Budapest, Budavári Palota, A Épület
