Nedko Szolakov humoros, helyspecifikus installációja a múzeum előcsarnokában, a ruhatár melletti sarokban kapott helyet. Szolakov egy olyan művész történetét meséli el, aki a külső elvárásokhoz alkalmazkodva úgy dönt, hogy radikálisan megváltoztatja világnézetét – ennek érdekében fejjel lefelé fordul és így próbál új perspektívát keresni.
A kétrészes kiállítás első fejezetében elsősorban a női szerepekkel, illetve nők művészeti (ön)reprezentációjával foglalkozunk, míg a második részben bemutatjuk a nők által választott műfajokat, témákat, illetve a nők művészeti teljesítményét és eredményeit az elmúlt fél évszázadban, a múzeumban őrzött műveiken keresztül.
Az időgép egy olyan, egyelőre csak elméletben létező szerkezet, melynek segítségével a múltba vagy a jövőbe repíthetjük fizikai testünket. A Ludwig Múzeum új kiállítása nem az időutazás tudományos-fantasztikus lehetőségével foglalkozik, hanem az idő és a művészet viszonyát vizsgálja különféle szempontokból, és magukat a műveket tekinti olyan időgépeknek, melyek lehetővé teszik számunkra a mentális utazást.
A 2024. évi Velencei Képzőművészeti Biennálén a Ludwig Múzeum Nemes Márton Techno Zen című kiállítását mutatta be. Az immerzív environmentként, festészeti alapokon nyugvó Gesamtkunstwerkként kivitelezett projekt jól példázza a festészet műfajának – a művész alkotói módszerére egyre jellemzőbb – kitágítását, más médiumokra való kiterjesztését.
A múzeum gyűjteményéből válogatott művekkel szeretnénk felhívni a figyelmet mindazokra a kitűnő művészekre a hatvanas évek végétől napjainkig, akik a mindenkori társadalmi környezetben – vagy annak ellenére – értékes, sajátos és a múzeum közép-kelet-európai gyűjteménye szempontjából is kiemelkedő életművet hoztak létre.
A befogadás megkönnyítése érdekében a kamarakiállítás a kortárs művészet és a klasszikus művészeti hagyományok viszonyát vizsgáló kérdéseket tesz fel a látogatóknak, a Ludwig Múzeum gyűjteményének jelenleg nem látható műveiből válogatva.