A kétrészes kiállítás első fejezetében elsősorban a női szerepekkel, illetve nők művészeti (ön)reprezentációjával foglalkoztunk, míg a második részben bemutatjuk a nők által választott műfajokat, témákat, illetve a nők művészeti teljesítményét és eredményeit az elmúlt fél évszázadban, a múzeumban őrzött műveiken keresztül.
A 2024. évi Velencei Képzőművészeti Biennálén a Ludwig Múzeum Nemes Márton Techno Zen című kiállítását mutatta be. Az immerzív environmentként, festészeti alapokon nyugvó Gesamtkunstwerkként kivitelezett projekt jól példázza a festészet műfajának – a művész alkotói módszerére egyre jellemzőbb – kitágítását, más médiumokra való kiterjesztését.
A kétrészes kiállítás első fejezetében elsősorban a női szerepekkel, illetve nők művészeti (ön)reprezentációjával foglalkozunk, míg a második részben bemutatjuk a nők által választott műfajokat, témákat, illetve a nők művészeti teljesítményét és eredményeit az elmúlt fél évszázadban, a múzeumban őrzött műveiken keresztül.
A Fordított tárgyak kiállítás az utóbbi 10–15 év során a kortárs képzőművészetben egyre elterjedtebbé váló hagyományos kézműves technikák jelenlétének okait és különféle jelentéseit vizsgálja. A Fordított tárgyak kiállítás számos kérdést vet fel, melyek a tárgyak akár hétköznapi, akár művészeti státuszától kezdve a művészeti intézményrendszer működéséig sok témát és szakterületet érintenek.
A kiállítás célja, hogy felvillantsa a 20. századi magyarországi téralakítás egyik identikus, meghatározó típusának kulturális környezetét és genealógiáját. A kockaház mint a priváterős magánépítkezések (kaláka) médiuma és a modernizáció alakzata, a népi építészet spontán reakciója volt a lakásépítés társadalmi igényeire.
A gondoskodás mindannyiunk közös tapasztalata, mely a születés pillanatától a halálig meghatározza életünket. Értelmezhető személyes módon (öngondoskodás), a személyközi kapcsolatok szintjén (gyerekekről, betegekről, idősekről való gondoskodás), de kiterjeszthető a természeti létezőkre, tágabb értelemben pedig magához a Földhöz való óvó viszonyulásra is.
Nemes Márton a Magyar Pavilon tereibe egy olyan multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotást tervezett, mely az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül. Kiállítása multiszenzorális: vizuális, akusztikus és interaktív tartalmai a fény- és színtartomány, a tárgy- és fénymozgás, a hang, a fényfrekvencia és légáramlás együttes hatásában bontakoznak ki.
A Bartók Tavasz keretében egy különleges adottságokkal rendelkező jazzmuzsikus és fotográfus kiállítását mutatja be a múzeum.
A Ludwig Múzeum À la recherche de Vera Molnar című kiállítása a 100. születésnapja előtt nem sokkal elhunyt Vera Molnar életműve előtt tiszteleg.
Az Esterházy Art Award kulturális jelentősége nem csupán a díj odaítélésében, hanem a kapcsolódó kiállításban is megnyilvánul. Méretének, központi szerepének és a jelölt művészek gondos kiválogatásának köszönhetően a fiatal magyar művészvilág mértékadó áttekintésének minősül.
A Handle with Care című kiállítás az élet törékenységére, a gondoskodásra szoruló egyének és közösségek sérülékenységére, a szociális ellátórendszer repedéseire és hiányosságaira utal. Ugyanakkor magára a múzeum feladatára, a műtárgyakról való gondoskodásra is vonatkoztatható, ami újraértelmezett jelentésében a tárgyak mellett a közösségekre, gondoskodói szakmákban dolgozókra, a láthatatlan munkát végzőkre és a marginalizált élethelyzetekre egyaránt kiterjeszthető.
A kiállított művek könnyed, játékos módon, humorral és (ön)iróniával közelítenek a társadalmakat súlyosan érintő globális vagy mindennapi problémákhoz. A „cukiság” fogalmát kritikai éllel ruházzák fel, arra ösztönözve a közönséget, hogy megkérdőjelezze a perfekcionizmust és a giccset, amelyet főként a közösségi média közvetít és képvisel.
A Ludwig Múzeum kiállításának fókuszában a Néprajzi Múzeum új épülete áll. A Ferencz Marcel (Napur Architect) által tervezet épület Európa egyik legnagyobb léptékű, kulturális tartalmú városfejlesztési programja, ami a Liget Budapest Projekt keretében 2022-ben valósult meg.
A selection from the video collection of the Ludwig Museum - Museum of Contemporary Art. The exhibition Women's Eyes presents eight works by five women artists. The earliest work dates from 1984, the latest from 2016. The five artists differ not only in age, but also in style and attitude, yet all eight works have a feminine approach, a distinct female perspective.
A háborús bűnök legmegdöbbentőbb képeit felszínes reklámképekkel kombinálva műveik egyben vádiratot is jelentenek a háború utáni fogyasztói társadalom ellen, amely egyszerűen újraindult, nem törődve a zsidók és az áldozatok elszenvedett traumáival. E sokkoló hatás megteremtéséhez mindkét művész a legmodernebb technikákat építette be munkáiba.
A …minden fent van a felhőben… című kiállítás a gazdag életmű áttekintésére vállalkozik, anyaga Lengyel András egész pályáját átfogja, mégsem retrospektív, hiszen a mai napig születnek új munkák. Témakörök segítségével követhető az a folyamat, melynek során a Fluxusból és a konceptuális művészetből kibomló életmű az akción, a fotó-alapú sokszorosított grafikán, a Mail Art-on és a festészeten keresztül teljesedett ki a posztmodernben.
A kiállítás a laikus közönség számára is érthető, sőt szórakoztató, amely ugyanakkor szakmai szempontból dolgozza fel a dioráma műfaját és művészettörténeti szerepét, emellett olyan, sokszor nem tudatos lélektani folyamatokra is felhívja a figyelmet, amelyek a diorámák révén előtérbe kerülnek. A fizikai alkotások mellett virtuális, digitális, valamint videódiorámák is láthatóak lesznek.
A kiállítás kritikusan szemléli bolygónk erőforrásainak jelenlegi, ellenőrizetlen kiaknázását és gazdaságosabbá tételét, valamint a földi folyamatokba való kiterjedt beavatkozást, amely az élőhelyek pusztulását és a még érintetlen természet fokozatos elvesztését okozza.
A kiállítás alapvetően napjaink technológia fejlődésének a mindennapi életre gyakorolt erőteljes hatásáról szól.
A csoportos nemzetközi kiállítás fókuszát a traumaforrások vizuális művészeti eszközrendszerekkel történő átdolgozása, performatív megjelenítése adja. A kiállítás azt vizsgálja, hogy az utóbbi két évtizedben hogyan változott meg a művész szerepe, milyen új megközelítési módok és szempontok merültek fel a traumafeldolgozás területén. Bár a művészet és a trauma összefüggéseinek elemzése jelentős múltra tekint vissza, a hangsúly a kiállításon az ábrázolás és ábrázolhatóság kérdésein túlmenően a relációs aspektusra kerül.
Keresztes Zsófia mozaikkal borított szobraiban, testfragmentumaiban sajátosan keveredik az érzékiség és a virtualitás, az analóg és a digitális technikák, a valóságos és a szürreális: egy archaikus, mégis rendkívüli módon kortárs vizuális nyelvet megteremtve vizsgálják a szubjektum önazonosságának kérdéseit.
A kiállítás a napjainkra mind globális, mind személyes szinten megtapasztalható állandósult átmenetiség kérdését járja körül. Részben a technológiai fejlődésnek köszönhetően, részben a társadalmi, illetve biológiai rendszerek evolúciójából fakadóan nemcsak a jelen vált kiszámíthatatlanná és bizonytalanná, de a jövő apokaliptikus végjátékként felsejlő képe sem nyújt számunkra biztos fogódzót. Az átmenetiség azonban magában hordozza a választás és a változás lehetőségét is, amely épp a folyamatos ideiglenességből képes erőt meríteni és ezt az erőt kreatívan mozgósítani.
A Helyiérték nem az első új szerzeményeket bemutató kiállításunk. A mostani annyiban különleges, hogy elsősorban az elmúlt 7–8 évben beérkezett műalkotások szerepelnek a válogatásban, ezek közül pedig azok a művek, melyek korábban nem voltak láthatók gyűjteményi és időszaki kiállításainkon, tehát a közönség számára az újdonság erejével hathatnak.
A rangos múzeumok anyagából, valamint magyar és nemzetközi magángyűjtők alkotásaiból válogatott életmű-kiállításon eddig sosem látott teljességében bontakozik ki Frey életműve, a szakma előtt is ismeretlen korai munkáktól az itthon és Svájcban készült főműveken át az úttörő computer art-kísérletekig.
