Fordított tárgyak

Mikor

2024. szeptember 6. – november 24.

A Fordított tárgyak kiállítás számos kérdést vet fel, melyek a tárgyak akár hétköznapi, akár művészeti státuszától kezdve a művészeti intézményrendszer működéséig sok témát és szakterületet érintenek. Ezek közül némelyik kifejezetten banálisnak hangzik. Arthur C. Danto amerikai művészetfilozófus azt a felvetést elemzi, hogy ha belépünk egy szobába, ami tele van zsúfolva különböző tárgyakkal, vajon szét tudnánk-e választani ránézésre, hogy melyik a műalkotás és melyik a hétköznapi tárgy. Danto többek között azt állítja, hogy akkor is fel tudjuk ismerni a művészetet, ha nem feltétlenül rendelkezünk szabatos definícióval.

A Fordított tárgyak kiállítás az utóbbi 10–15 év során a kortárs képzőművészetben egyre elterjedtebbé váló hagyományos kézműves technikák jelenlétének okait és különféle jelentéseit vizsgálja. Úgy tűnik, a művészetfogalom ezen változásához nemcsak a művészeti gyakorlatok átalakulása, hanem az intézményrendszer elveinek újragondolása is szoros kölcsönhatásban járult hozzá. A művészek újabb és újabb technikákat, eljárásokat fedeznek fel, sajátítanak ki a maguk számára, és ezek kontextuális tartalmát beépítik munkáik jelentésébe. Igaz, már nagyon régóta nem kizárólag a festészeti és a szobrászati technikákkal létrehozott műveket tartjuk képzőművészetnek, illetve annak, hogy valakit művészként tartsunk számon, ugyancsak régóta nem kritériuma a művészeti felsőoktatásban szerzett diploma. Mindazonáltal bizonyos technikák, eljárások és módszerek továbbra is marginálisnak számítanak a képzőművészeten belül annak ellenére, hogy a műalkotás létrehozása már rég nem kapcsolódik össze a művész kétkezi munkájával.

„A művész keze nyomához” kapcsolódó, részben mitikus és romanticizáló elképzelés a kézműves technikák megjelenése ellenére sem abból a vágyból fakad, hogy a művész a saját helyzetét vagy a róla kialakult felfogást újra visszafordítsa egy már meghaladott korba. Amikor a képzőművészek ezekhez a technikákhoz és módszerekhez nyúlnak, akkor közel sem minden esetben a manapság bevett kanonikus rendszer teljes felszámolására törekszenek, sokkal inkább a meglévő fogalmak és gyakorlatok újraértelmezésére és mai használhatóságuk vizsgálatára. A művész, helyzetéből adódóan, képes arra, hogy akár indirekt módon is visszautasítsa a meglévő kereteket és határokat egyfajta „episztemikus engedetlenség” (Walter Mignolo) jegyében.

Az intézményrendszer, illetve a művészeti kánon a maga részéről egyrészt reagál a mindenkori kortárs művészeti produkció sajátosságaira, újabb és újabb megnyilvánulási módjaira, annak változásaira, másrészt pedig maga is folyamatosan újragondolja a saját tudományos és ismeretelméleti határait. Ez utóbbi jelenleg a művészeti, a néprajzi és részben az iparművészeti gyűjtemények szétválasztásában érhető tetten. Az aktuális művészetfogalomnak és intézményi struktúrának ezt az eurocentrikus szemléletét azonban egyre nehezebb összeegyeztetni a művészeti világ régóta fennálló globalizmusával. Az úgynevezett „dekolonializációs” törekvések középpontjában épp ezek az elképzelések és kritikai felülírásuk állnak, melyek a kiállításban elméleti szempontból egy lokális kontextus értelmezési mezőjében jelennek meg. A kiállítás elrendezése pedig a mai képzőművészeti kiállításokon ismert bemutatási mód (display) megszokott esztétikájának és logikájának megfordításával reflektál erre az intézményi szétválasztásra.

A kiállítás címe egyébként Fejős Zoltán Tárgyfordítások (2003) c. tanulmánykötetének címére utal, annak „átfordítása”, ami nemcsak Fejős tudományos tevékenysége előtt való tisztelgés, hanem egyúttal a nézőpontok és a tudományterületek szemléletmódjai közötti kölcsönhatásra tett utalás is.

Kiállító művészek:

ALBERT Ádám, BAKOS Gábor, Julie BÉNA, BP. SZABÓ György, BRÜCKNER János, BUCZKÓ Bence, BUKTA Imre, Tony CRAGG, CSUTOROS Sándor, Anna DAUČÍKOVÁ, EL-HASSAN Róza, EMBER Sári, FEKETE Balázs, Jakup FERRI, GÁDOR Magda, GRÓF Ferenc, GRUPPO TÖKMAG, GYENES Zsófia, HARIS László, HARSÁNY Patrícia, HAVADTŐY Sámuel, JAKAB Tibor Perkins, JOVÁNOVICS György, KANEUJI Teppei, KEMÉNY György, KESERÜ Ilona, KINDER ALBUM, Krištof KINTERA, KIRÁLY Tamás, KOMÁR Sabrina, KOKESCH Ádám, Denisa LEHOCKÁ, LŐRINCZ Réka, Kim MACCONNEL, Goshka MACUGA, Petra MAITZ, Matthias MEGYERI, Rosalind NASHASHIBI, Anna PERACH, Grayson PERRY, Pablo PICASSO, POLGÁR Rózsa, Laure PROUVOST, PUKLUS Péter, RÁCZ Rebeka, RANDOMROUTINES, Erin M. RILEY, ROSKÓ Gábor, Selma SELMAN, Katarina ŠEVIĆ, Nedko SOLAKOV/Slava NAKOVSKA, Daniel SPOERRI, SUGÁR János, SZABÓ Eszter Ágnes, SZALAY Péter, SZILVITZKY Margit, TARR Hajnalka, THIESZ Angéla és a Retextil Alapítvány Műhely, TÓTH Márton Emil, Rosemarie TROCKEL, ULBERT Ádám, VÁRNAI Gyula, Marion VERBOOM, VESZELY Beáta, Erwin WURM

Kurátor: TIMÁR Katalin

A kiállítás kísérőfüzete IDE KATTINTVA tekinthető meg.

Fordított tárgyak

Kapcsolódó tartalmak