A kiállítás nyitva: Liszt Intézet Brüsszel, május 15. - június 18.
A gondoskodás mindannyiunk közös tapasztalata, mely a születés pillanatától a halálig meghatározza életünket. Értelmezhető személyes módon (öngondoskodás), a személyközi kapcsolatok szintjén (gyerekekről, betegekről, idősekről való gondoskodás), de kiterjeszthető a természeti létezőkre, tágabb értelemben pedig magához a Földhöz való óvó viszonyulásra is.
A gondoskodás a mai társadalmi valóság szinte minden szegletét áthatja. Részben a COVID-19 világjárvány következményének tudható be, hogy minden eddiginél élesebben vetődött fel a kollektív gondoskodás, az önmagunk és mások iránti felelősségvállalás érzése. A járványidőszak azt is megmutatta, hogy milyen súlyos terhek nehezednek a nőkre, az egészségügyi dolgozókra, a szociális szféra szereplőire, hogy a mérleg nyelve mekkora egyenlőtlenséget mutat a gondoskodói munka nemek közötti elosztásában. Továbbá kiélezte azokat a kérdéseket, amelyek az államok szerepére, a gazdasági érdekek előtérbe helyezésére és az egyén autonómiájára vonatkoznak.
A törődő-gondoskodó munka és az azzal összefüggő tevékenységek történelmileg, társadalmilag és kulturálisan szorosan a nőkhöz kapcsolódnak. Hosszú évszázadokon keresztül a gondoskodás megkérdőjelezhetetlenül a női és anyai szerepekhez kötődött. A Gondoskodom, tehát vagyok kiállításra kiválasztott művek a női generációkat összekötő gondoskodói kapcsolatokkal, a láthatatlan munka szerepével, a gondoskodási tevékenységek státuszával és egyenlőtlen elosztásával foglalkoznak.
Kiállító művészek:
BAGLYAS Erika, ERDEI Krisztina, FAJGERNÉ Dudás Andrea, FÁTYOL Viola, GAJEWSZKY Anna, HERMANN Ildi, KORTMANN-JÁRAY Katalin, MENDRECZKY Karina, OLÁH Mara OMARA, POPRÁDI Flóra
Kurátorok:
DABI-FARKAS Rita, POPOVICS Viktória
