Lakner László 1936-ban született Budapesten. 1954–1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. 1963–1964-ben Olaszországban járt tanulmányúton. 1968-ban az essseni Folkwang Múzeum (Museum Folkwang) ösztöndíjával egy hónapot az NSZK-ban és Svájcban töltött. 1974-ben DAAD-ösztöndíjat kapott. 1974-től Németországban él. 1977-ben megkapta a Német Kritikusok díját (Prize Deutscher Kritiker). 1998-ban a Kossuth-díjjal tüntették ki. Németországi, ausztriai, lengyelországi, az utóbbi évtizedekben pedig magyarországi kiállítások állandó szereplője a hatvanas évektől kezdve. 1968-ban és 1969-ben részt vett az Iparterv kiállításokon. 1977-ben kiállított a kasseli Documentán, valamint 1972-ben, 1976-ban és 1990-ben a Velencei Biennálén. A budapesti Ludwig Múzeum 2004-ben rendezett retrospektív tárlatot munkáiból.
Kapcsolódó tartalmak
Barrikád - a forradalmak emlékműve
Az írás objektív megjelenése, a könyv mint mágikus tárgy Laknert 1970 óta foglalkoztatja. Első könyvobjektje a maga Lukács György által dedikált Lukács-esztétika volt, ami több évig műtermének falán lógott.
"Foot-Art" projekt (Futball a Szépművészeti Múzeumban)
Lakner László 1970 decemberében olvasta Harald Szeemann, a documenta 5 művészeti vezetőjének nemzetközi pályázati felhívását a Befragung der Realität – Bildwelten című tervezett kiállításához.
Csend (Hommage à Joseph Beuys)
A LAKNERre jellemző sötét tónusú, barnás színvilágú Csend a magyar fotórealizmus korai példája, mely éppúgy értelmezhető a nyugati hiperrealizmussal párhuzamosan kibontakozó jelenségként, mint a hazai realista festészeti tradíció felől.
Gyapotszedők Kazahsztánban
Lakner László fotórealista festménye a népszerű és hatalmas példányszámú orosz képes hetilap, az Ogonyok 1972. évi 49. számában talált fotó felnagyításával készült, amely kazah gyapotszedő munkásokat ábrázol.