A LAKNERre jellemző sötét tónusú, barnás színvilágú Csend a magyar fotórealizmus korai példája, mely éppúgy értelmezhető a nyugati hiperrealizmussal párhuzamosan kibontakozó jelenségként, mint a hazai realista festészeti tradíció felől. Az Egyesült Államokban, majd Nyugat-Európában kibontakozó fotórealizmus a szocialista realizmus örökségével terhelt közép-kelet-európai régióban azonban sajátos, nemritkán politikai értelmet nyert. Fotó alapján készült konceptuális jellegű festményein előszeretettel ábrázol felnagyítva anyagszerű struktúrákat és rétegeket. A mű kiindulópontja Beuys egy filcenvironmentjéről készült fotódokumentum; a bravúrosan megfestett vásznon a filcrétegek egymásra tornyosulva, csendéletszerűen jelennek meg. A düsseldorfi akadémián tanító nyugati művészlegenda előtti tiszteletadásként értelmezhető mű a kiállításon Beuys filcből készült Pecsétes levél (1967) c. objektjével együtt szerepel, ami megerősíti a festmény tárgyszerűségét.
P.V.