Lakner Bernáth Aurél tanítványa volt, a magyar neoavantgárd nagy nemzedékének tagja. A Csernus Tibor nevéhez kötődő szürnaturalizmus határozta meg indulását, de alkotásai mindig a kísérletezésről, az új tendenciák felbukkanására érzékenyen reagáló, azokat beolvasztó, egyénien értelmező, sőt feltaláló szemléletről tesznek bizonyságot. A szürrealizmus, hiperrealizmus, az absztrakt megközelítési módok, a konceptualizmus és az ezzel rokon, ugyanakkor gesztusalapú szkriptoriális, azaz írással foglalkozó vizsgálódások egyaránt jelen vannak művein egy állandóan visszatérő, figurativitás iránti igénnyel kiegészülve. 1964-ben Velencében járva alapvető hatást gyakoroltak rá az amerikai pavilonban látott Robert Rauschenberg-művek, a combined painting és így a pop art. A magyar pop art – amely semmiképpen nem nevezhető stílustisztának, hiszen az egyébként egymással ellentétes tendenciák együttes jelentkezésének adott teret, mint a geometrikus absztrakció, a gesztusfestészet – jelentős, társadalmi és történelmi témák iránt elkötelezett alkotásai kötődnek Lakner nevéhez. Ezek legfontosabb, a konceptuális szemléletet előkészítő tagjai közt találhatóak a Rembrandttal foglalkozó művek, mint a Rembrandt festményét használó, ill. értelmező, két változatban készült Danae (1968) egyike a Ludwig gyűjteményben vagy a Rembrandt-tanulmány (1966).