Kiállítási dokumentáció Az autizmus mint metafora című kiállításról

Benczúr Emese kiállításainak címében gyakran kommentálja a szabadidő és a munka konfliktusát: Ma sem voltam a strandon (1994), Ma is elvégzem a kötelességemet (1995), Amikor dolgozom, mindig az utazásra gondolok, de amikor utazom, soha sem gondolok a munkára (1997).

Várnai Gyula (1956, Kazincbarcika) matematikát, fizikát és zenét tanult, autodidakta képzőművész, aki 1989 óta szerepel kiállításokon. Munkássága „intellektuális és érzékeny tárgyköltészet” (Andrási Gábor), amelynek gyakran vannak irodalmi vagy filozófiai vonatkozásai.

A művész 1990 körül induló harmadik művészeti korszakában szakít az archaizáló kosztümbe öltöztetett, színpadias jelenetekbe rendezett csoportokkal és történeti utalásokkal. A fokozatos letisztulás folyamata a négy részes Napló sorozattal kezdődik.

Köves Éva 1994-ben Frankfurtban talált tárgyakat, levelezőlapokat kezdett átfesteni. A dokumentum és a fotográfia kettőssége, valamint az árnyékok iránti régi vonzalma irányította, amikor hazatérve hozzákezdett a Budapesti árnyékok (1995–1996) című képsorozatához.

Csörgő Attila művei legtöbbször bonyolult matematikai, fizikai vagy ábrázoló geometriai kérdésfelvetések egy-egy lehetséges megoldását jelenítik meg, amelyekben a precíz számítás és a mérnöki tervezés elegyedik a játékos kísérletezés és a felfedezés izgalmával.