El Kazovszkij a magyar kortárs festészet egyik meghatározó személyisége, aki párhuzamosan festészettel, installációval, performansszal és díszlettervezéssel is foglalkozik. Művészete egyéni mitológiából, szimbólumhálózatból és ikonográfiai rendszerből, mitikus univerzumból táplálkozik, és egy markánsan színpadias, nyugtalanító színvilágban megjelenő szubjektív mozaikként értelmezhető, melyben minden mű kapcsolatban áll a másikkal, így valamennyi egymással is, a vissza-visszatérő figurákon, motívumokon és állatokon keresztül – általában a kutyaszerű vándorállaton, amely közvetítőként, beavatóként szerepel a mű és a néző kapcsolatában, ugyanakkor El Kazovszkij alteregójának is bizonyul. Képei felépítésében érzékelhető egyfajta széttöredezettség, egzisztenciális bizonytalanság és megosztottság.
Kapcsolódó tartalom
1–2–3: Fókuszban a gyűjtemény – 3. emelet 2007. november 16. – 2010. május 2.
A Ludwig Múzeum 1991-es és a Kortárs Művészeti Múzeum 1996-os nyitókiállítása óta első alkalommal kerül a múzeum gyűjteménye a figyelem fókuszába.