El Kazovszkij 1950-ben született Leningrádban (Szentpétervár). 1965-ben költözött Budapestre. 1970–1977 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. 1976-tól tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének. 1980–1983-ban Derkovits-ösztöndíjas volt. 1982-ben Smohay-díjat, 1989-ben Munkácsy-díjat, 2002-ben Kossuth-díjat kapott. A hetvenes évek óta rendszeresen szerepelt különböző tárlatokon itthon és külföldön egyaránt. Részt vett a Stúdió kiállításokon, 1982-ben a XII. Párizsi Biennálén, 1983-ban az Új szenzibilitás II. és 1985-ben az Új szenzibilitás III. című kiállításokon, valamint 1994-ben a 80-as évek című tárlaton az Ernst Múzeumban. 2003-ban a Műcsarnokban volt átfogó egyéni kiállítása. Installációk, díszletek készítésével is foglalkozott. Számtalan performanszot hajtott végre a hetvenes évektől kezdve. 2008. július 21-én hunyt el Budapesten.
Kapcsolódó tartalmak
Vándorállat a sivatagi homokozóban VII.
El Kazovszkij a magyar kortárs festészet egyik meghatározó személyisége, aki párhuzamosan festészettel, installációval, performansszal és díszlettervezéssel is foglalkozik.
