El Kazovszkij a magyar kortárs festészet egyik meghatározó személyisége, aki festészettel, installációval, performansszal és díszlettervezéssel is foglalkozott. Művészete egyéni mitológiából, szimbólumhálózatból és ikonográfiai rendszerből, mitikus univerzumból táplálkozik, mely egy markánsan színpadias, nyugtalanító színvilágban megjelenő szubjektív mozaikként értelmezhető. Minden mű kapcsolatban áll a másikkal, így valamennyi egymással is, a visszatérő figurákon, motívumokon és állatokon, általában a kutyaszerű vándorállaton keresztül, amely közvetítőként, beavatóként szerepel a mű és a néző kapcsolatában, ugyanakkor El Kazovszkij alteregójának is bizonyul. Képei felépítésében érzékelhető egyfajta széttöredezettség, egzisztenciális bizonytalanság és megosztottság.