A hetvenes évek elején készült nyomatainak pop art forrásai változatlanul magazinokból, a tömegkultúra médiumaiból a hierarchikus viszonyokat figyelmen kívül hagyva beemelt képek, amelyeket az alkotó klasszikus műalkotások reprodukcióival ötvöz, majd ezeket a képeket muszlinra, illetve selyemre nyomja. Az 1974-ben, Los Angelesben készült sorozatot a Zúzmara cím fogja össze, utalva a munkák áttetszőségére, amely hasonlít ahhoz a hatáshoz, amit egy zúzmara lepte ablak hoz létre, ha átnézünk rajta. A művek kifeszítetlenségénél, fátyolszerűségénél fogva az anyagok könnyűsége, líraisága, „anyagtalansága” hangsúlyos. Ahogy az alkotó mondta, azért, hogy hatásukban „megközelíthetőek, de elérhetetlenek maradjanak”. A selyemre nyomott színes „kombinált kompozíció” képregény részletek, egy gyaníthatóan az északi reneszánszhoz köthető festmény-reprodukció és egy olvashatatlan kézírásos levél kollázsából áll. Az Ék című alkotás kompozíciója, hasonlóan a sorozat tagjaihoz, lebegni látszik, és éppúgy, mint korábbi szitanyomatai esetében, bizonyos távolságból homályosnak, inkoherensnek hat.