Kiállítási dokumentáció a Konceptualizmus ma című kiállításról

A nyúlszőrrel, mohával és vörös bársonnyal bevont három nőgyógyászati szék a művész azon installációinak sorába tartozik, amelyek az én és környezete viszonylatait modellezik, legyen szó elemi érzékelésről vagy társadalmilag meghatározott szerepekről.

„Az utcakő a proletariátus fegyvere” – ez Ivan Sadr orosz művész 1927-es szobrának címe, amelynek reprodukciója széles körben ismert volt a kelet-európai blokkban, és amely a szocialista realista szobrászat és az állami propagandaművészet iskolapéldájaként híresült el az ötvenes években.

Az eredeti Szabadság-szobor a városban elfoglalt helyének köszönhetően Budapest kiemelt és jellegzetes pontja. A szobor nem túl hosszú élete arról tanúskodik, hogy a változó politikai, társadalmi körülmények közepette, mennyire változékony a történelem értelmezése is.

A Kis Varsó videójának kiindulópontja Bódy Gábor A harmadik (1971) című kísérleti dokumentumfilmje, amelyben ifjú értelmiségiek a Faustot próbálják egy háztetőn. Az eredeti történet összefonódik a résztvevők magánéletével, amely a világ megértéséről folytatott hosszas eszmecserében tárul elénk.

A textilművésznek, majd díszlet- és jelmeztervezőnek tanuló Kele Judit 1979-ben radikális lépésre szánta el magát: önmagát nyilvánította műtárgynak, és programját következetesen folytatta a nyolcvanas évek közepéig.

A Ne félj című videómunka mitológiai vonatkozású, Pénelopé és Odüsszeusz történetére reflektáló mű. Ennek a történetnek a leegyszerűsített változatát látjuk.

Andreas Fogarasi (1977, Bécs) a bécsi Képzőművészeti Akadémián művészeti, az Iparművészeti Főiskolán pedig építészeti tanulmányokat folytatott.