A Ne félj című videómunka mitológiai vonatkozású, Pénelopé és Odüsszeusz történetére reflektáló mű. Ennek a történetnek a leegyszerűsített változatát látjuk. Egyszerű, horgolt anyag alkotja a kép felületét, amelyen a következő feliratok olvashatók: „Van még idő” és „Nincs már idő”. A videó két képből áll, az egyiken a felület és feliratának a szétfejtése folyik, míg a másikon a visszafejtése. A fejtő személy keze nem látszik, így olyan hatást kelt, mint egy fövenyóra, amelyet felfordítása után már a gravitáció törvényei uralnak. Csontó Lajos ugyan napjaink alkotója, műveiben mégis rendszeresen foglalkoztatja a kép hatalmának archaikus kérdése, a kép misztikus ereje. Ráadásul folyamatosan felbukkan nála a hagyományhoz, hagyományos ábrázoláshoz való kapcsolódás és a tőle való elszakadás, az újítás egyidejű megjelenítése. Így alkotásait a kulturális idézőjelek permanens kísértése jellemzi, metaforikus tartalommal telítve. A művészt idézve: „Feleletet rá ne keressél”. Elég, ha a vizuálisan megjelenített valóság elbizonytalanít. A Ne félj arra reflektál, hogyan befolyásolja az idő a világhoz fűződő viszonyunkat, illetve az értelmezésére irányuló törekvéseinket. A folyton változó világra való korlátozott ráhatásunk olyan, mintha túszul ejtett volna minket az idő, amely felett elveszítettük az uralmat, és amely a bizonytalanság létállapotában tart minket – van is időnk, de nincs is. Nem kellene feltennünk magunknak a kérdést, mennyi idő van hátra a nagy szétkapcsolásig, és felhagyni a múló idő ellenőrzésével?