Birkás Ákos 1941-ben született Budapesten. 1959–1964 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, majd diplomája megszerzését követően 1984-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt. 1989-ben Herder-díjat kapott. Az 1990-es évek elején tanított a Salzburgi Nyári Akadémián, illetve a dijoni Állami Képzőművészeti Főiskolán (École Nationale des Beaux-Arts). Ösztöndíjasként alkotott többek között Dijonban, Berlinben, Bambergben. 1993-ban Munkácsy-díjat kapott, 1998-ban Kiváló Művész elismerésben részesült. 2003–2005 között óraadó tanár volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 1986-ban részt vett a XLII. Velencei Biennálén. 2006-ban a budapesti Ludwig Múzeum 30 év munkásságát bemutató kiállítást rendezett számára.
Kapcsolódó tartalmak
K. Ferenc - Egy barátság
A portré és az (ön)arckép témája pályája kezdetétől foglalkoztatta Birkás Ákost. A hatvanas években egzisztenciális indíttatású, mélyen átélt, személyes portréfestészettel próbálta meghaladni a kor elvárt, realista szemléletét.
Fej 48
A „fej” egyszerre az emberi szellem, illetve a mindenség szimbóluma. A sorozat első darabjai (1985–86) festőileg rendkívül gazdagok, színesek; majd egy redukciós folyamat eredményeként a kép előterében látható ovális forma és háttér egyaránt tömörebbé, a szín csaknem egyneművé válik (1989–90).
Cím nélkül (16.1SAA-M2)
Birkás Ákos a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig programszerűen festette nagyméretű festményeit, melyeken egyetlen motívum jelent meg: a képmezőt csaknem teljesen kitöltő ovális forma, az absztrakt „fej”, amely számtalan variációja – és az univerzális formához kötődő asszociációk