Birkás Ákos: Cím nélkül (16.1SAA-M2) (2001)

Birkás Ákos a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig programszerűen festette nagyméretű festményeit, melyeken egyetlen motívum jelent meg: a képmezőt csaknem teljesen kitöltő ovális forma, az absztrakt „fej”, amely számtalan variációja – és az univerzális formához kötődő asszociációk – révén alkalmat adott a festmény mint képtér vizsgálatára, valamint egzisztenciális és filozófiai kérdések sűrített megjelenítésére. A festészethez és saját művészetéhez való kritikai viszony eredményeként Birkás a kilencvenes évek végén váratlanul ismét a figuratív festészet felé fordult, immár a „technikai kép” (fénykép, sajtófotó, film, stb.) tanulságait is beépítve művészetébe. 1999 és 2001 között kettős portrék sorozatát készítette, amelyeken két, egymástól eltérő képtáblát illeszt egymáshoz, különböző nemű, személyiségű emberek arcfeleiből alkotva egyetlen, élénk színekkel és könnyed ecsetvonásokkal megfestett portrét. Az absztrakt „Én” helyébe valódi, hús-vér emberek lépnek: a művész közeli, kedves ismerősei, de a téma továbbra is a két képfél viszonya marad: a kamerába, a festőre, illetve a nézőre tekintő szőkésbarna vagy fekete hajú, kék- vagy barnaszemű nő vagy férfi ellentéte vagy lehetséges egysége, a két fél (két személyiség) közti törésvonal és az ezáltal keletkező képi és érzelmi feszültség. Sz.K.