Németh Hajnal egyike azon néhány művésznek, akik a ’90-es évek közepén videóikkal és fotóalapú műveikkel e két műfaj legmélyrehatóbb újradefiniálásának munkáját a hazai szcénán belül elvégezték. Bár tevékenysége azóta is megmaradt mindkét területen, művei tematikai fókusza némileg módosult és új irányokban indult el. Ez részben és közvetlenül annak az életrajzi momentumnak tudható be, hogy néhány éve Berlinben él és dolgozik. Ezeket az újabb munkákat elsősorban a különböző, divatosnak mondható zenei szubkultúrák világa inspirálja, bár korábbi műveiben is megfigyelhető a hétköznapi, néha éppen ennek banalitásában meghökkentő tematika, illetve az erős zenei motívum. A Face to Face című videó meglehetősen egyszerű dramaturgiára épít. A helyszín egy definiálatlan közintézmény mellékhelyisége, ahol a női szereplő éppúgy megjelenik, mint a „férfi” (vagy férfinak öltözött nő), bár ketten együtt egy jelenetben sohasem láthatók.