Jovánovics György: Függönyrelief (1970)

Jovánovics György a művészettörénet, kultúrtörténet, tudománytörténet nagy, összefüggő hagyományának örököse és követője, a klasszikus és az avantgárd együttes hatását, egységét kiindulásként értelmező és használó művész, aki a szobrászatot a fotóval, a festészettel és az építészettel érintkező határra helyezi és úgy műveli. A drapéria mint független, önálló anyag és forma korai, az Iparterv-kiállításokon bemutatott szobrain tűnt fel. Az alkotó 1965-ben köteleződött el a gipsz médiuma mellett. A Függönyrelief – amely 2005 óta szerepel a Ludwig-gyűjteményben – a Nádler Istvánnal közösen, 1970-ben a Fényes Adolf Teremben rendezett kiállításon bemutatott drapériaenvironment (installáció) korszakából, sőt, a kiállítás évéből származik. A látszat és a valóság ismeretelméleti kérdésének felvetése, mely a legközelebb Pauer Gyula Pszeudójához áll, a pop art és a konceptuális művészet határán, a klasszikus történetébe ágyazottan tűnt fel a munkán. Kezdetben, egy 1971-ben elnyert esseni ösztöndíj idején ablakok, látszólag a valóságban is reliefként viselkedő függönyök tűntek fel Jovánovics művei között.