Lichtenstein Roy: Vicki (1964)

Roy Lichtenstein az amerikai pop art emblematikus alakja, aki felnagyított képregény-jeleneteivel vált ismertté a hatvanas évek elején. Az 1964-es Vicki inspirációs forrása Jim Pike egy romantikus képregénye volt, melyet Lichtenstein átemelt saját életművébe. Az eredeti képkockát kiragadva és felnagyítva a jelenetet megfosztotta eredeti kontextusától, átszerkesztette és újrafestette, így a hangsúly a történetről az állóképre, a tömegkultúra részére gyártott efemer termékről az egyedi műalkotásra, illetve Lichtenstein saját művészetére kerül át. „Névlegesen talán másolok, de valójában a lemásolt dolgot újrafogalmazom, más kifejezőeszközökkel. Ily módon az eredeti teljesen más textúrát kap. Nem vastag vagy vékony ecsetvonásokból áll, hanem pontokból, alapszínekből és merev vonalakból.” A Vicki esetében is láthatjuk a nyomdai raszterpontok („Ben-Day dots”) felnagyításából származó tipikus pöttyöket, valamint a fehér alapon megjelenő erőteljes fekete körvonalakat és tiszta színeket (vörös és sárga), melyek – a kékkel együtt – olyannyira jellemzők Lichtenstein munkáira. A képen egy csinos szőke nőt látunk, akit egy háttal álló, öltönyös férfi szólít meg: „Vicki! A-azt hittem, hogy a te hangodat hallom!” A szöveg egy másik comics-ból származik, mint ahogy a mozdulat is, amellyel a titokzatos férfi megragadja az ajtófélfát, Lichtenstein tehát tudatosan szerkeszti át a forrásként szolgáló képeket. A vonzó női arc, a nő és a férfi közti feszültség, a „close up” hatásosan működik annak ellenére, hogy nem ismerjük a történetet. Lichtenstein sűrít, kiemel, felnagyít és átszínez: a popkultúra és a reklámipar eszközeinek tudatos használatával és továbbgondolásával teremti meg ikonikus műveit.

Szipőcs Krisztina