Keserü Ilona a hatvanas években indult neoavantgárd Iparterv-generáció tagja. A hatvanas évek közepén elfordult a hagyományos festészeti tradíciótól, és a korszak nemzetközi vérkeringésébe kapcsolódva az egyéni képalkotási módok és anyaghasználat irányába indult. Művészetének fontos vonása, hogy a festményeket textilapplikációkkal kombinálta. Ez a folyamat a Számozott képek című gesztusfestészeti sorozatán teljesedik ki – e sorozatnak a tagja a Tízes számú (1965) kép is. A sorozat darabjai egységesen fehéres-szürkés alapozásra készültek. A gesztusok, vonalkázások, körök nem töltik ki a képteret, inkább engedik érvényesülni az alapból előugró feketét és az erős színeket. Az alkotó a színes olajfestéket olajpasztellel satírozta át. A szürkésfehér alaphoz és a feketéhez ipari festéket használ fel, mert ezek jól bírták a visszamosást, visszakaparást. A sorozat elgondolásait különálló képeken is kivitelezte, ilyen a szintén gyűjteményünkben lévő Piros kép (1966) című festmény is.