Az 1992 óta Berlinben élő és alkotó Szergei Voroncov a moszkvai Sztroganov Iparművészeti Egyetemen kezdte pályafutását asszisztensi munkakörben, majd a szovjet időkre jellemző „iparművészeti termelést” ellátó kombinátnál vállalt munkát, mozaikokkal foglalkozott. Tanulmányait a Moszkvai Iparművészeti Intézetben végezte, 1986−88 között tagja a nonkonformista moszkvai avantgardisták klubjának (KLAVA), melynek első csoportos kiállításán is részt vett A Ludwig Múzeum gyűjteményében lévő mű jól tükrözi Voroncov technikai tudását – műveiben egyébként is előszeretettel használ szokatlan alapanyagokat, mint például cementet. Tengerkutatás című munkáján, festékszórót és sablonokat alkalmazva, összesen tizenöt sorban ismétli ugyanazt a motívumkombinációt: egy sarló és kalapács közé ékelt hold, cseresznye, alma, csillag, körte motívuma sorakozik egymás mellett – távolról nézve egyfajta hullámzó hatást keltve. A halvány alapra felvitt rézszínű motívumok „tengerét” két erőteljes, középpontba helyezett fekete téglalap szakítja meg. Ezeken az „alapkészlet” helyett nehezebben azonosítható szimbólum ismétlődnek, feltűnik egy rakétára és egy torpedóra emlékeztető alakzat is. A „kézzelfogható” elemek felhasználásával készült mű összességében mégis absztrakt hatású: az egyéni szimbólumok elveszítik saját jelentésüket, így egy repetitív, immateriális morajló egységet alkotnak, melyet erőteljes fekete keretbe „szorít” a művész. A mű szerkezete, ritmusa utal Voroncov zenéhez fűződő szoros viszonyára. A Tengerkutatás 1988-ban készült, egy évvel azelőtt, hogy Voroncov első berlini kiállítása megnyílt volna a Galerie Neue Räume-ban.