A Tárgyak c. sorozat bizonyos értelemben a Mit jelent fényképezni? (2010) és a Hardver tekintetében (2012) című munkák folytatása. Míg az előzőben az analóg technikával és többszörös expozícióval készült képvariációk okoznak szinte pszichedelikus térélményt, az utóbbiban maga a nagyítás (20. század első felében elterjedt) lentikuláris optikán keresztül és többszörös expozícióval létrejött képről történik; de a végeredmény mindkét esetben zselatinos ezüst fotó. A Ludwig Múzeum gyűjteményében található munkája már digitális technológián alapul. Mindegyik mű kiindulópontja ugyanaz a három digitális, egymást fedő, virtuális háromdimenziós tárgyakra (esetünkben a kúpokra) vetülő fénykép. A különbség az eltérő algoritmusok alapján létrejövő színkeverésben van; ez okozza a művek szokatlanul élénk színskáláját. A térbeli mélységért a képekre ragasztott lentikuláris optika felel, a „propeller-effektusért” pedig a lencse néhány századmilliméterrel szándékosan elrontott illesztése – a művek közepén látható körök (korongok) csak strukturálják az interferáló rétegekből kibomló látványt. A létrejövő erős tér- és színhatás igen hasonlít a háttérvilágítású kijelzőkére. Mint sztereoszkópikus képek egyediek, sem fényképen, sem videón nem reprodukálhatóak. DK