A szitanyomaton Keserü Ilona egyik központi motívuma látható. A balatonudvardi szív alakú sírkövek organikusan hullámzó formája mély benyomást tett rá. A talált motívum 1967-től kezdve bukkan fel, de a hullámvonal elemi formája már a kezdetektől jelen van az éltműben. A motívum fokozatos átalakuláson esik át, így válnak erős érzelmi töltést hordozó művekké a Közelítések sorozat darabjai, míg a tájba helyezett plasztikus Tapasztott formákkal a motívum kozmikussá növekszik. Hol a formák feszültségével játszik az alkotó, hol a naiv vagy érzéki minőségek kapnak szerepet. Keserű hatvanas évekbeli „vörös korszakának” színpalettája köszön vissza ezen a munkán: narancs/kadmiumvörös-rózsaszín-lila. A semleges hatású hozzáillesztett „emberszín” háttérként működik, a színátmenet optikai érzetét is ez kelti. A hatvanas évektől készít hasonló kompozíciókat Sírkövek és Érzet címmel. E nyomaton is szerepel az „Érzet” felirat. A mű középpontjában feltűnő apró folt motívuma Keserü nyolcvanas évekbeli Utókép sorozatával is kapcsolatot mutat. A sorozat hátterében egy optikai fiziológiai jelenség áll: erős fényű ingerek után a lehunyt szem recehártyáján komplementer színben vibráló alakzatok sejlenek fel. Itt a színpaletta egymáshoz közeli színei keltenek szokatlan optikai érzetet, mintegy kiemelkednek a hússzínű háttérből.
Tarczali Andrea