Maurer Dóra konceptuális indíttatású sorozatában a képi jelentés változásait vizsgálja: adott témáról készült fázisfotókat különböző sorrendben rendez el, ezáltal módosítja a képsorozat olvasatát. Az egyes fotókat egyszerű „jelnek” tekinti, amelyek más-más „szöveggé” állnak össze. A különböző mozdulatsorok balról jobbra olvasva egyszerű cselekvésként fogalmazhatóak meg, a művész képre írt felszólításának eleget téve: „nevezd meg a történést soronként”. Maurer Dóra a művészet elemeit, magát a struktúrát, ezen belül a változás, elmozdulás jelenségét tanulmányozza, attitűdje a modellt alkotó kutatóé, aki a kiválasztott elemekkel kísérletezik, amelyhez saját szabályrendszert alkot, szigorúan a művészet saját problémáira koncentrálva. „A művek a gondolkodásom változásait dokumentálják” – műveit nem árunak, hanem szellemi terméknek tekinti. Közhelyszámba megy, de a művészethez való efféle analitikus és kreatív viszony a korszakban önmagában is gyanúsnak, nonkonformistának számított: a képzőművészeti absztrakció, a progresszív nyugati irányzatok, a neoavantgárd művészet a tűrt kategóriában, félhivatalosan létezett; a modernizmus elsősorban az ipari formatervezés és az építészet területére szorult vissza. Kortársai közül Maurer Dóra szinte az egyetlen nőművészként vitte végig következetes művészi programját, amelynek nagyon fontos pedagógiai vonatkozásai is vannak. Sz.K.