Tatjána Nazarenko Dimitrij Zsilinszkij tanítványa volt. A hetvenes években mindennapi életből vett témák foglalkoztatták, ekkor készült festményein a szovjet hétköznapokat groteszk-ironikus stílusban jelenítette meg. Fő témája a magány volt, mely véleménye szerint a legdrámaibb eleme az emberi létezésnek. A figurák jellemzően csoportos megjelenítése ellenére az alakok mégis teljes elkülönültséget, magányt árasztanak. Reklám és információ című festményén „érdekes” szakmákon szemlélődik: villamosvezetőt, trolibuszsofőrt, buszvezetőt és művészt ábrázoló plakátokat látunk. A plakát, mint a politikai propaganda hagyományos megjelenési felülete, gyakran használta a munkás vagy a paraszt ikonikus figuráját agitációs célra. Nazarenko műve egyszerre kritizálja a propaganda és a reklám tudatformáló működési mechanizmusát és sablonjait. Értelmezi saját művészi helyzetét is, a művész mint foglalkozás megjelenítésével. Reklámként és információként a trolivezető, a buszvezető munkájának „hirdetése” szintén ironikus, hiszen a reklámozandó áru helyett jelennek meg, ami a szocialista országok hiánygazdaságát idézi. A szándékos retro-stílus érdekessége, hogy karikírozza a szocialista realizmust, amelyet 1953 után a hruscsovi reform ugyan felszámolt, de mégis alapvető kultúrpolitikai minta maradt. Nazarenko festményének bizonyos részei fotórealista igénnyel vannak megfestve, így felidézte az akkor még mindig tabunak számító nyugati művészet pop art és fotórealizmus irányzatait.