Az ötvenes évek elején Nagy-Britanniában a tömegkulturális fogyasztás megnövekedésével a reklám is megújul; az új vizuális kultúra jellegzetességeit Richard Hamilton az elsők között integrálja műveibe. 1956-ban alkotja a pop art ikonjaként emlegetett, Vajon mi teszi a mai otthonokat olyan mássá és vonzóvá? című kollázsát, melyen keverednek a képregények, a hirdetések tipikus elemei. Az ebből az időből származó festményein reklámok részleteit (főként autóhirdetéseket) és kizárólag nemi jegyeikkel megjelenített női alakokat absztrahál oly módon, hogy a szexualitás és az árucikk összemosódik. A Puha rózsaszín tájképen szintén egy reklámból kiragadott részlettel játszik. A kép középpontjában két angolosan „angyali” és lengén öltözött nő mered a kép egyetlen többé-kevésbé éles foltjára, egy guriga közismert márkájú WC-papírra, melynek címkéjén a „lágy” és a „rózsaszín” szavak olvashatók. Az giccses álomvilágba csomagolt, egy angol számára különösen természetellenesnek tűnő tematika távolságtartó és ironikus bosszú az álszent és (angolosan) eufemisztikus közkultúrán. Ü. K.