KÁROLYI ZSIGMOND tevékenységének a hetvenes évektől központi témája maga a festészet. Kiábrándulva a Képzőművészeti Főiskola tanítási gyakorlatából, saját maga próbálta körüljárni a festészet alapelemeit (tér, képsík, tükröződés, jel) Bódy Gábor, Erdély Miklós és Czimra Gyula által inspirált műveiben. A Ludwig Múzeumban az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung jóvoltából tartós letétként szerepel a Czimra festőállványa című fényképe (1975). A gyűjteményünkben található az Egyenes labirintus (1977) és a Sakktábla-kép (1978–79) című fotói is, amelyek a tükröződéssel, a képi és a valós tér ellentmondásaival kapcsolatos kutatásait mutatják. A Pont vonal kép (3–2–1) az 1978-as ún. „sorminta” sorozatából származik, s egyben a sorozat esszenciája is. „A művészet melléktermék. Egy dekorációs műhely hulladékaiból válogatott amorf alakú pozdorjalemez jelenti a kiindulópontot. Képként falra helyezem. Objet trouvé. A kép kerülete a rajz.
- Első lehetőség: a kontúron belül, a kép felületén, tisztán »esztétikai« megfontolásból jelölök egy pontot. Majd kifúrva e pontnál akasztom a falba vert szögre; a tetszőleges képi, kompozíciós súlypontot tényleges fizikai súlyponttá téve. [...] A gravitáció definiálja a mutatkozást. (Alternatív út: megkeresni a tárgy valódi súlypontját és azt jelölni!) [...]
- Két szög a falban: egy lemezt illesztek rájuk. A két szög így az alakzat (amíg azt mozgatom: ideiglenes, de közben mégis állandó eleme) kerületi pontja lesz. A két pontot összekötve fixálom a rajzot. (Csak úgy marad a helyén, ha a »horizont« alatt is folytatódik!) Ez a vízszintes vonal úgy válik majdnem függőlegessé, hogy az alátámasztást felfüggesztésre cserélem... – az egyik pontot szabadon engedve.” Károlyi Zsigmond, 1978