Az installáció azoknak a műveknek a sorát gyarapítja, amelyek az ún. „hivatali planktont”, vagyis a hivatali hierarchia dolgozóinak legalsó kasztját vizsgálja. Az arctalan, szürkébe öltözött emberek sokasága a hivatalnokok egysíkú életének rutinját idézi. Ukrajnában „penésznek” nevezik a lenézett állampolgárok e kategóriáját, miközben a szociális forrongások közepette éppen ezek az emberek válnak jelentős erővé. Így volt ez 2004-ben és így történt 2014-ben is Ukrajnában. Az ukrán középosztály ledobta hivatali egyenöltönyét és kivonult az utcára. 2014 tavaszán volt, aki egyenesen a hivatalból ment a háborúba az ország keleti részére. De a forradalmak és a háborúk véget érnek, és a személytelen férfiak és nők állandó mosollyal arcukon visszatérnek a szokásos életformájukhoz. Megjelennek mindenhol, mint az igazi penész, ott, ahol lehetőség van munkahelyek alapítására, terjesztik sajátos életformájukat és gondolkodásmódjukat, mint a járványt. És csak néha, a rituális pénteki bulikon derengenek fel más idők életlen képei, amikor a szürke kisemberek alakíthatták a történelmet.