Beuys Joseph: Pecsétes levél (1967)

Joseph Beuys a huszadik századi német művészet meghatározó alakja; munkássága átformálta az egész német társadalom gondolkozásmódját a képzőművészet feladatáról. A művészet és társadalom egybefonódásának kibővített értelmezéséből fakad gondolatrendszerének központi magja, a szociális plasztika. A szabad akaratú ember – Beuys elképzelése szerint – az evolúciós folyamat önálló továbbfejlesztésén tevékenykedik a hőplasztika (a szeretet) felhasználásával; Beuys azért kezdett el zsírral és filccel dolgozni, hogy e hőfolyamatot előmozdítsa. A Ludwig Múzeum tulajdonában lévő Pecsétes levél átfogó módon jellemzi Beuys antropozófiai elképzeléseinek széles spektrumát. A felelős művész – Beuys szerint bárki lehet ilyen – az archaikus hagyományok őrzőjének és továbbvivőjének képezi ki magát, központi feladata pedig a világteremtés misztériumának felismerése és ennek a tudásnak a továbbadása. A „művészet = tőke” beuysi egyenlete kijelöli az emberiség fejlődésének egyetlen lehetséges útvonalát.