Rónai Péter: Neodiogenetika (1985–95)

Rónai Péter talányos tárgyegyüttese egy kenderkóccal megtöltött hordóból, és egy kisméretű, működő tévékészülékből áll, amely mindig az épp szabadon fogható analóg tévéadást sugározza. (Magyarországon a teljes digitális átállás, 2013 után ilyen adás nem fogható, a képernyőn csak „fehér zaj” jelenik meg.) A mű értelmezését segíti a cím, mely Diogenészre, a botrányos viselkedéséről ismert ókori filozófusra utal, aki egy hordóban lakott és megvetette a világ hívságait, az anyagi javakat és a kényelmet, de sokra tartotta az emberi lelket és mindenekelőtt a szabadságot. A filozófus és szónok helyébe itt a televízió lép, a kor legfontosabb tömegtájékoztatási eszköze, a hetvenes évektől kezdődően monopolhelyzetben lévő kommunikációs csatorna, „varázsdoboz”, „villanypásztor”, „a szem rágógumija”, mely elandalít, leszoktat a gondolkodásról és elrabolja szabadidőnket (a magyarok átlagosan napi 4 órát töltenek a tévé előtt). Az irányított információszolgáltatás helyett csak a kétezres évek második évtizedében, az internet segítségével vált lehetővé az „igény szerinti” tájékozódás és szórakozás, de a televízió hatása ma is felmérhetetlen. A televízió a manipuláció egyik leghatásosabb eszköze, az ismertség, illetve a politikai siker egyik záloga. Rónai installációja többek között arra kérdez rá, hogy milyen eszméket, milyen értékrendet közvetít a televízió, illetve hogy napjainkban mi lépett a filozófia, az önálló gondolkodás és véleményalkotás helyébe. Sz.K.