Vásárlás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, 2014
Kulcsszavak
HALÁSZ KÁROLY a hetvenes évek óta meghatározó alakja a magyar kortárs művészetnek. Az 1972-ben készült mű a magyar televízióban vetített, Bizánc című művészettörténeti dokumentumfilmen, illetve két téglalap találkozási lehetőségein alapul. Tulajdonképpen egy fotóakció: a művész celofánlapokra rajzolta a téglalapokat, amit a tévé képernyőjére ragasztott, és hárompercenként készített képet a random kompozícióról. A mozdulatlan, geometrikus ábrát ütközteti az időbeliséggel, a véletlennel és a film ábrázoló, történeti tartalmával, ugyanakkor az axonometrikus rajzzal térbeliséget ad a képernyőre vetített képeknek. A fotóakció végeredménye maga a mű; Halász a 36 lenyomatot ragasztóval egy vászonra vitte fel.