Halász Károly 1946-ban született Pakson. 1961–1965 között a pécsi Művészeti Gimnázium díszítőfestő szakán tanult. Számos képző- és iparművészeti kiállítást szervezett a hatvanas-hetvenes években. 1968-tól a Pécsi Iparművészeti Stúdió tagja, majd a későbbi Pécsi Műhely alapítója. A hatvanas évek óta rendszeresen szerepel hazai és nemzetközi csoportos tárlatokon. 1976-ban részt vett az Expozíció. Fotó/Művészet című kiállításon a Hatvany Lajos Múzeumban, 1979-ben meghívást kapott az amszterdami De Appelben megrendezett Works and Words című kiállítására. 1980-ban szerepelt a Tendenciák 1970–1980 1. Új művészet 1970-ben és a Tendenciák 1970–1980 3. Geometrikus és strukturális törekvések című kiállításokon az Óbuda Galériában. 1986-ban megkapta a Soros Alapítvány ösztöndíját, majd 1990-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíját. 2006-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1991-ben megalapította a Paksi Képtárat, melynek 2006-ig volt igazgatója.
Kapcsolódó tartalmak
Modulált Televízió I. Bizánc
HALÁSZ KÁROLY a hetvenes évek óta meghatározó alakja a magyar kortárs művészetnek. Az 1972-ben készült mű a magyar televízióban vetített, Bizánc című művészettörténeti dokumentumfilmen, illetve két téglalap találkozási lehetőségein alapul.
Magasles No. 7.
Halász Károly pályája kezdetén, a hetvenes évek elején alapító tagja volt a Pécsi Műhelynek. A műhely tagjai mindnyájan a Lantos Ferenc vezette Iparművészeti Stúdiójából indultak. Lantos módszere a Bauhausban kidolgozott, az analitikus gondolkodás vezérelte vizuális nevelés volt.
