Libera Zbigniew: Misztikus állhatatosság (1984–1990)

Zbigniew Libera lengyel autodidakta multimédia-művész. 1983 és 1990 között alkotott filmjeiben az élet bizonytalanságát, az emberi test törékenységét, valamint a folyamatos spirituális fejlődés fontosságát dolgozza föl.

A műtárgy úgy keletkezett, hogy Zbigniew Libera felfigyelt a szomszédságából áthallatszó monoton zajra, melyet az ott lakó idős hölgy idézett elő éjjeliedényének forgatásával. A két lakás közötti ajtón keresztül a művész felfedezi Regina G.-t, a beteg, vak, ágyhoz kötött szomszédasszonyt, aki rituálészerűen forgatja az általa használt bilit. A gyógyszerektől elkábult, a súlyos betegségtől tompa öregasszony öntudatlan tevékenysége vallási szertartásnak bizonyul, ugyanis rózsafüzérjét, melyet családja biztonsági okokból eltávolított, e használati tárggyal helyettesíti. Az éjjeliedényt az eredeti funkcióján, azaz az excrementum tároláson túl, Regina G. kegyeleti, misztikus tárgy funkciójával ruházza fel. Magát a rituális és átszellemült folyamatot Libera az idős hölgy tudta nélkül dokumentálta. A felzaklató jelenetet ily módon csak a művész és a néző láthatja, hiszen a film alanya még saját, kényszeres cselekvésének sincs tudatában, ugyanakkor ez az egyetlen mozdulat, mely még összeköti őt a külvilággal és az élettel. A műben szereplő Regina G. egyértelműen a lengyel társadalomban tabunak számító esendőség és mulandóság allegóriájaként értelmezhető, továbbá Libera a társadalom medikalizálását hevesen vitató Michel Foucault-t is idézi. Szemtanúi vagyunk ugyanis a túlgyógyszerezés romboló, értelmet megfojtó hatásának, mely az embert kiszolgáltatottá és izolálttá teszi.