Soós Tamás munkássága az újfestészeti mozgalom résztvevőjeként a nyolcvanas években indult, amikor is elvont, metafizikus, misztikus-heroikus tájképeket, majd az itáliai manierizmus hatására Caravaggio-parafrázisokat festett, amelyekkel „kvázibarokk” metaforákat teremtett. A nyolcvanas évek végén az alkotó munkáiban a térbeliség egyre erősebbé váló kérdése foglalkoztatta. A festményekről már jól ismert alakjainak terét elkezdte tágítani. A formák ugyanazok maradtak, csupán kikerültek a sík által behatárolt keretből a háromdimenziós világba, s elkezdtek párbeszédet folytatni a képek világával (Melancholia). A síkba és a térbe helyezett, azonos formájú figurák diskurzusa tovább fokozza a Soós műveiben permanensen jelen lévő feszültséget.
Kapcsolódó tartalom
1–2–3: Fókuszban a gyűjtemény – 3. emelet 2007. november 16. – 2010. május 2.
A Ludwig Múzeum 1991-es és a Kortárs Művészeti Múzeum 1996-os nyitókiállítása óta első alkalommal kerül a múzeum gyűjteménye a figyelem fókuszába.