Fehér László az 1990. évi Velencei Biennálén szerzett nemzetközi ismertséget; többek között Peter Ludwig is vásárolt itt kiállított munkáiból. A rendszerváltás éveiben készült, néhány színre és alapelemre redukált képei az ötvenes évek komor világát, nyomasztó hangulatát idézték fel, amelyet – a művek kiindulópontjaként használt családi fotók beemelése révén – a gyerekkor iránti nosztalgia oldott. A súlyos építészeti elemek, emlékművek, valamint a tünékeny, sokszor csak körvonalakkal jelzett figurák viszonya, a kettő ambivalenciája magába sűrítette a kor atmoszféráját és a személyes érzelmeket. A művész privát történetén keresztül tette érzékelhetővé és átélhetővé a háború utáni magyar, illetve kelet-európai történelmet, annak minden abszurditásával, ellentmondásával együtt. A Kút figurával című festményen a hatalmas fekete felületen szinte elveszik a felülnézetben ábrázolt apró gyermek. A fehér kontúrokkal megrajzolt figura teste átlátszó, ami a jelenet álomszerűségét hangsúlyozza. A kisfiú feje felett hatalmas, fényben úszó sárga gyűrű: a címben megnevezett monumentális kút, amely a figurával ellentétben térben ábrázolva jelenik meg. A művész az egykor volt gyermek magányát és törékenységét, illetve az épített környezet súlyát és változatlanságát állítja szembe egymással a szinte plakátszerűen leegyszerűsített, figyelemfelkeltő kompozícióban.
Szipőcs Krisztina