Hámos Gusztáv és Katja Pratschke installációját Thomas Mann Az elcserélt fejek (Die vertauschten Köpfe, 1940) című novellája inspirálta, mely egy 11. századi hindu legendát dolgoz fel. A hat tablóból álló fotóregény – melynek film- és könyvváltozata is készült – 294 állóképben, kortárs környezetbe helyezve meséli el két jóbarát, Jan és Jon történetét. A fekete-fehér képfolyam stílusában Chris Marker La jetée című fotófilmjét és a francia újhullám szerelmes történeteit idézi. A kiemelkedő intellektusú Jan és a kitűnő testi adottságokkal rendelkező Jon szerelmi háromszögbe keveredik Marie-val, aki nem tud választani a két férfi közül. Egy autóúton tragikus balesetet szenvednek, melynek következtében a két fiú fejét veszti, és az életmentő operáció során fejet, ill. testet cserélnek. De vajon melyikük Marie szerelme és születendő gyermekének apja? A visszatérő dilemmát kollektív öngyilkossággal tudják csak feloldani. Az installációhoz tartozó két videóban egyfelől Robert White idegsebész professzort hallhatjuk, aki a nyolcvanas években végrehajtott majomfej-átültetésére alapozva beszél az operáció technikai megvalósíthatóságáról, míg Hinderk M. Emrich pszichiáter és filozófus test és lélek konfliktusát, valamint a szerelem személyiséget formáló erejét vizsgálja a történet kapcsán. Az Elcserélt testek – az eredeti történeten túllépve – felveti továbbá a 21. század elejének aktuális genetikai és neuro-biokémiai, valamint tudományetikai kérdéseit is, többek között azt, hogy szabad-e bizonyos orvosi beavatkozásokat végrehajtani csak azért, mert képesek vagyunk rá.
Szipőcs Krisztina