Sugár János már a ’70-es, ’80-as évek fordulóján ismertté vált, akkor még mint képzőművészeti főiskolás, illetve az Erdély Miklós vezette híres Indigó csoport tagja. Művészeti tevékenységére a sokrétűség jellemző, de munkái elsősorban az installáció, a videó, a grafika és a performansz műfajából kerülnek ki. Az írástudatlanok írógépe című műve tulajdonképpen egy animált állóképekből álló szekvencia, ahol egy visszatérő motívummal találkozik a néző minden képkockán. Ez a motívum pedig nem más, mint a feltalálójának nevéről Kalasnyikovként elhíresült gépfegyver. Ez a fegyver nagyon egyszerű technikán alapul, és a Szovjetunióban, illetve a volt szocialista országokban már az 1989-es változások előtt is roppant elterjedt volt, többek közt olcsósága miatt. Sugár János műve nem értelmezhető az esztétikai gondolkodás hagyományos keretein belül, mivel kontextusához nem a szépség vagy a fenségesség fogalmait társíthatjuk. A mű a vizuális kultúra eszközeivel élve segít minket verbálisan megfogalmazható kérdéseket vizualizálni, majd ezek alapján újabb és újabb problémáknak – verbális módon – hangot adni.