A költőként induló Hajas Tibor a magyar neoavantgárd képzőművészet egyik legkiemelkedőbb és legszélsőségesebb alakja volt. Műveit a performansz rítus-központú szemlélete hatotta át – önmagát, illetve önmaga megsemmisítését fotóz(tat)ta.
Életműve: az objektek, írások, fénymásolatok műfajukból adódóan nehezen dokumentálhatók, de fotóművész munkatársai segítségével Hajas akcióinak és performanszainak művészi dokumentálására is sor kerülhetett.
A kiállításhoz kapcsolódóan DVD melléklettel kiegészített katalógust jelentetett meg a Ludwig Múzeum, amelyet Baksa-Soós Veronika előszava vezet be. A Kényszerleszállás című esszé elhelyezi Hajas Tibort a korabeli művészetben, s párhuzamot von a művész magányos akciói és a bécsi akcionizmus képviselőinek munkássága között. A katalógusban olvasható Dékei Kriszta Hajas Tibor (1946–1980) szövegei című tanulmánya, amit a művész részletes életrajza és bibliográfiája követ.
Nyelv: magyar, angol
Kapcsolódó tartalom
Hajas Tibor (1946-1980): KÉNYSZERLESZÁLLÁS 2005. június 16. – szeptember 4.
„Én érdekeltem saját magamat, attól a perctől kezdve, hogy világossá vált, ez az egyetlen út ahhoz, hogy az ember valaha bármit is megismerhessen.” (Hajas Tibor) Hajas Tibornak, a magyar neoavantgárd művészet egyik legkiemelkedőbb és legszélsőségesebb alakjának életművét mutatja be a nyár folyamá