Vajon véget érhet az internet?
Az egész 2015 májusában kezdődött, amikor is a lemonde.fr egyik cikke a világháló, azaz a World Wide Web lehetséges összeomlásával riogatott. Annak ellenére, hogy egy ilyen esemény bekövetkezése nem több mint puszta feltételezés, számos cikk született a témában válaszul a Royal Society of London által az úgynevezett Internet Capacity Crunch, magyarul az internet kapacitásának összeroppanása témakörében szervezett tudományos tanácskozásra.
Ebben a helyzetben, amikor fennáll a veszély, hogy a hálózat még azelőtt összeomlik, hogy egyáltalán „felnőttkorba” lépne – 2023-ban a web mai formája alig lesz több 25 évesnél –, megkísérelhetjük elképzelni az internet összeomlását, és a nyomában ébredő világot. Üres szervervázak és elektromos hulladéktenger? Digitális semmi minden képernyőn? Digitális sivatag? A webet utánzó gépek? Kézműves internet? Mendemondák és vallomások az egykor létezett internetről? Az elveszett kapcsolat kétségbeesett keresése?
Mi történik a hatalmi szerkezetek gazdasági és politikai megnyilvánulásainak egyszerre anyagtalan és helyhez nem kötött dinamikájával, ha szétkapcsol a hálózat? És mit lehet mindeközben mégis tenni és mondani? Hogyan – vagy hogyan ne – töltse ki az ember a lényegében kölcsönkapott idejét és terét, egy olyan téridőt, amely immár megoszlik a digitális és a fizikai valóság között?
E gondolatok nyomán gyűjtöttük egybe az ilyen és ehhez hasonló megfontolásokat visszhangzó művészi álláspontokat. Bár a kiállítás eredetileg québeci művészekkel jött létre, erre az alkalomra magyar művészekkel bővítettük a palettát – pályázati felhívás útján, valamint a Ludwig Múzeum gyűjteményéből, illetve a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány archívumában található korai hálózati művekből; emellett néhány svájci művész munkái is szerepelnek, amelyek ezelőtt a genfi Mapping Festival legutolsó kiadásán megrendezett The Dead Web kiállításon voltak láthatóak. E szemléletmódnak köszönhetően sajátos megközelítésben építhetjük fel és bonthatjuk ki a webről, illetve annak hiányáról alkotott elképzeléseinket.
A The Dead Web – The End kiállítás eredeti verziója 2017-ben mutatták be az Eastern Bloc-ban (Montréal, Québec, Kanada). 2019-ben a Molior rendezésében volt látható a Mirage Festival-on (Lyon, Franciaország) és a Mapping Festival-on (Genf, Svájc).
KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK
Julien BOILY, BORI Bálint, BEÖTHY Balázs, CSONTÓ Lajos, Romain & Simon de DIESBACH, EIKE, FORGÁCS Péter, GERHES Gábor, KOMORÓCZKY Tamás, Frédérique LALIBERTÉ, NAGY Kriszta, NÉMETH Hajnal, PÁL Zsuzsanna Rebeka, Roman ONDAK, Projet EVA (Etienne GRENIER & Simon LAROCHE), Dominique SIROIS & Baron Lanteigne, Société Réaliste, SUGÁR János, SZARKA Péter, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, Julie TREMBLE, Lukas TRUNIGER & Nicola L. HEIN, VÁRNAI Gyula, VÁRNAGY Tibor, ZICS Brigitta
A kiállítás a Ludwig Múzeum és a Molior közös szervezésében jött létre.
Támogatók: EMMI, MÜPA, Canada Council for the Arts, the Conseil des arts et des lettres du Québec, the gouvernement du Québec, ProHelvetia, Conseil des arts de Montréal, Les offices jeunesse internationaux du Québec, Goethe-Institut, Samsung
A Ludwig Múzeum együttműködő partnere a C3 – Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány
Kapcsolódó tartalmak
THE DEAD WEB – THE END | exhibition online
How will the at once dematerialized and delocalized dynamics of power structures be impacted in both their evident economic and inevitably political manifestations if the network is disconnected? But also, what can still be said or done in the meantime? How does one occupy—or not— what is essentially borrowed time and space, a space-time henceforth to be shared between digital and physical realities.
Kiállításmegnyitó: The Dead Web – The End 2020. január 23. 18.00–19.00
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt THE DEAD WEB – THE END című időszaki kiállításának megnyitójára.
The Dead Web - The end 2020. január 24. – április 26.
Hogyan befolyásolná az anyagát és helyét vesztett hatalmi struktúrák dinamikáját, és milyen gazdasági és politikai hatása lenne annak, ha a hálózat lekapcsolna? És mit mondhatunk vagy tehetünk ilyen esetben? Hogyan lakjuk – vagy nem lakjuk – be azt a dimenziót, amely lényegében egy kölcsönvett tér és idő, egy olyan tér-idő, amelyet ezentúl meg kell osztanunk a digitális és a fizikai valóság között?
