MATKOVIĆ Szombathy Bálinttal együtt a Bosch+Bosch csoport egyik alapítója, aki szemléletével, kreatív tevékenységével alapvető befolyást gyakorolt az alkotóközösségre. A csoport első éveit döntően Matković és Szombathy művészbarátsága („spirituális testvérisége”) határozta meg. Matković számára a kultúrák közötti átjárás, a multikulturalizmus gyakorlata, a lokális nyelvek korlátainak meghaladása azt is jelentette, hogy több nyelven (így magyarul is) rendszeresen olvasott, tájékozódott. 1971-től kezdett kísérletezni vizuális költészettel és képregényekkel, többnyire megbontva azok narratív szerkezetét. Szöveg és kép kapcsolatának lehetőségeit keresve különböző grafikai formákkal, montázstechnikával dolgozott, illetve maga is hozott létre akciókat, beavatkozásokat természeti környezetben (Ludasi-tó, 1971). Több kísérleti képregénye jelent meg az Új Sympozionban, amelyek többnyire eltérő származásterületű elemek narratíva nélküli kollázsai voltak. Számítógépes grafikái (MWS – Manivel III/12.) egyszerű jelek (pont, kör, egyenesek, +, - jelek stb.) grafikai kombinálásával rajzolnak ki felületeket, ahol az ábra gyakran figurális utalássá (emberi alak, arc) válik. A vizuális költészet ekkoriban a csoport egészét foglalkoztatta, ahogyan a szöveg és vizualitás szemiotikai kérdései is az eleven művészi gyakorlat részei voltak. Talán pontosabban írja le Matković munkáit a typoköltészet (Biljana Tomić által bevezetett) fogalma. Ebben a keretben az írógép vagy számítógép segítségével létrehozott ábra jelentőségét nem a technikai médium sajátosságai határozzák meg, hanem a jelek és betűk tipográfiai önértéke, amelyek egy nagyobb képi kifejezés részei. Nyomott-pecsételt lapjain (Nyomott felületek No. 73, Új szignalista strip 3.) az egymással kombinált vegyes eljárásokat alkalmazza, illetve megcsillan a művész humora, amennyiben saját alkotói egzisztenciáját, teljesítményét darabszámok alapján hasonlítja a modern művészet nagy ikonja, Picasso munkásságához.
