A Kölcsey Gimnáziumban szerzett érettségije után 1964–1973 között pincérként dolgozott, s közben a fényképész szakmunkásképző iskola tanult. 1973–1974 között a Budapesti Fényképész Szövetkezet segédriportere; 1974-1979 között a Vasipari Kutató Intézet fényképésze volt. 1977-ben a Fiatal Fotóművészek Stúdiója alapító tagja, 1986-tól művészeti vezetője volt. Pár évig újra pincérkedett, majd 1985–1990 között a Képes 7, 1990-től a Képes Európa fotóriportereként, majd szabadúszó fotóművészként dolgozott. 1992-tól kezdve számos fotóeljárásban (camera obscura, polaroid) és történeti technikában (sópapír, kimásolópapír, kalotypia, cianotypia) mélyedt el, majd érdeklődése az asztrológia, az alkímia, a misztikus erők tanai felé fordult, s csillagászati, természettudományos ihletésű fotográfiákat kezdett készíteni. 1990-ben Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 2009-ben Érdemes Művész címet kapott. Művei megtalálhatók a bradfordi National Museum of Film, Television and Photography, a lausanne-i Musée de l'Élysée, az esslingeni Galerie der Stadt és kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében.
Kapcsolódó tartalmak
Halott vagy alszik I.
Kerekes Gábor utolsó művei az elkerülhetetlen vég bekövetkeztét váró ember kíméletlen őszinteségével, ugyanakkor a kísérletező fényképész, a színpadot berendező alkotó kíváncsiságával ábrázolják azt a pillanatot, ahol az élő az ismeretlenbe, a halál felségterületére lép át, mintegy kívülről szeml
Halott vagy alszik II.
Kerekes Gábor utolsó alkotói periódusában erotikus fotóval és aktfotográfiával foglalkozott, de ezeken a képeken nem a vágy, az érzékiség vagy az izgalom, hanem a rideg és kíméletlen valóság dominál.