Baranyay András 1938-ban született Budapesten. 1957–1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult. A hatvanas évek óta rendszeres résztvevője hazai és nemzetközi kiállításoknak, leginkább grafikai biennáléknak. 1969-ben szerepelt az Iparterv II. kiállításon, 1972-ben a balatonboglári kápolnatárlaton. 1998-ban az Ernst Múzeumban, 2006-ban a Miskolci Galéria – Városi Művészeti Múzeumban rendeztek retrospektív kiállítást munkáiból. 1990 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafikai Tanszékén tanít. 1988-ban Munkácsy-díjat, 1998-ban Kossuth-díjat, 2004-ben a XXII. Miskolci Grafikai Biennálén Életmű-díjat kapott.
Kapcsolódó tartalmak
E.T.A. Hoffmann arcképe III.
A figyelem inkább a kézre és a kéz gesztusaira Baranyay Andrásra leginkább a filozofikus művész, a végtelen kísérletező, pályájára pedig a tudatosan felépített, egységes koncepció mentén haladó jelzők illenek a legjobban.
Önarckép I-II.
Baranyay András képein az önportré az egyik vissza-visszatérő motívum, melynek számos megjelenési formája van, a hátképektől az alvó képeken át a mások portréjával összeexponált képekig.
Részletek (Major János) I-V.
„Baranyay András törzstagja az IPARTERV nemzedéknek, azzal együtt, hogy ő maga sohasem becsülte túl ennek a művészcsoportosulásnak a jelentőségét”, írja Beke László, s ez igaz Major Jánosra, Baranyay grafikus barátjára is, akiről ez az 1973-as kvázi-portré készült. Baranyay a hatvanas évek végén,
