Főkurátorok

A Velencei Biennále igazgatói testületének 2017. január 26-ai ülésén Paolo Baratta elnök javaslatára a 2018-as 16. Nemzetközi Építészeti Kiállítás főkurátorainak Yvonne Farrell és Shelley McNamara párosát választották.

Yvonne Farrell és Shelley McNamara hosszú közös szakmai múltra tekinthet vissza. Dublinban élnek és dolgoznak, ahol a University College Építészeti Karán szereztek diplomát, majd ezt követően 1977-ben megalapították a Grafton Architects stúdiót. A stúdió részt vett a 2002-es Építészeti Biennálén, majd elnyerte az Ezüst Oroszlánt a 2012-es Építészeti Biennálén a limai UTEC (Mérnöki és Technológiai Tudományok Egyeteme, Peru) épülete számára Paulo Mendes da Rochával közösen elkészített terveikkel. A 2016-os Építészeti Biennálén „The Physics of Culture” című projektjükkel szerepeltek.

Farrel és McNamara sok iskolát, oktatási intézményt és egyetemet tervezett és épített, főként Írországban – a nevükhöz fűződik többek között a Dunshaughlin Belvárosi Irodaház, a Dublin City University boltjai és irodái, a Parson's Épület, a dublini Trinity College, a dublini Gazdasági Kormányhivatal Közberuházások Irodája – míg Olaszországban a milánói Bocconi Egyetem új épülete. Számos nemzetközi pályázatot nyertek el: Toulouse-i Egyetem Gazdasági Kar; Kingston Egyetem Town House; Mines Intézet Telecom campus, Saclay, Párizs. A Shaffrey Associates stúdióval közösen elnyerték az új Dublini Könyvtárra kiírt pályázatot, továbbá rájuk esett a választás, hogy megtervezzék a London School of Economics and Political Science (LSE) új karát (London, Holborn).

Azon túl, hogy több éven keresztül elnyerték az Írországi Építészeti Szövetség díját, a stúdió 2008-ban a World Building of the Year díjat is megkapta a milánói Bocconi Egyetem új campusáért. A Limercki Egyetem Orvostudományi Karáért és Diákkollégiumáért a Sterling-díj döntősei; 2016-ban elnyerték a RIBA (Brit Királyi Építészeti Intézet) Nemzetközi Díját a limai UTEC terveiért (Peru). 2015-ben elnyerték a Jane Drew-díjat és az Irish Design Institute President’s Díjat 2016-ban.

Mindketten a dublini University College-ban kezdtek tanítani 1976-ban, jelenleg a Mendrisio Építészeti Akadémia professzorai és az UCD óraadó tanárai. Kenzo Tange professzorok a Harvard Egyetem Tervezői Szakán (GSD) 2010-ben, majd Louis Kahn professzorok a Yale-en 2011-ben. Európa-szerte, valamint az Egyesület Államokban is tanítanak és tartanak konferencia-előadásokat.

A tervezők számos tekintélyes építészeti díjat odaítélő zsűri tagjai voltak, úgy mint a RIBA Stirling-díj 2008-ban, a 2011-es Mies Van Der Rohe-díj és a RIBA-díj 2012-ben.

A döntés kapcsán a biennále elnöke, Paolo Baratta a következőket emelte ki: „Alejandro Aravena kiállítása a világépítészet fejlődésének kritikai vizsgálatát tette lehetővé a látogatók számára, valamint kihangsúlyozta annak jelentőségét, hogy az egyének és a közösségek értő kérdéseire egy hasonlóan hatékony válasz érkezzen, igazolva ezzel, hogy az építészet egy olyan eszköz a társadalom kezében, mely szervezni tudja a teret ahol él és alkot. Ezen a vonalon indul tovább Yvonne Farrell és Shelley McNamara, ugyanazt a témát más megközelítésből tárgyalva újra, a fókuszpontba ezúttal a magán és közösségi tereket állítva, a városi terek, a vidék és a tájkép - mint az építészet legfőbb vonatkozási pontja és végcélja – minőségére fektetve a hangsúlyt. A kifinomult munkáiról híres főkurátori páros ismert kiemelkedő pedagógiai tevékenységéről is, valamint rendelkeznek azon képességgel, hogy be tudják vonni és fellelkesíteni a fiatalabb generációkat.”

Freespace - a főkurátorok központi programja

Yvonne Farrell és Shelley McNamaraa 16. Nemzetközi Építészeti Kiállításnak a  Freespace  címet adta. Programadó címválasztásukat a 2017. június 7-én tartott  sajtótájékoztatón a következőkkel indokolták:

„A Freespace a szellem nagyvonalúságát és a humanitás értelmét reprezentálja, amit az építészet előtérbe helyez azzal, hogy magának a térnek a minőségére koncentrál.

A Freespace az építészetnek arra a képességére fókuszál, amely szabad és kiegészítő tereket kínál fel azoknak, akik használják, és a kívülállók ki nem fejezett kívánságaira is rákérdez.

A Freespace az építészetnek azt készségét ünnepli, hogy minden projektben, még a legintimebb, legdefenzívebb, legkizárólagosabb vagy a kereskedelmileg legkorlátozottabb feltételek között is új és váratlan adományt talál.

A Freespace alkalmat ad arra, hogy ünnepeljük a természet ajándékait: a nap- és a holdfényt, a levegőt, a gravitáció erejét, a nyersanyagokat: a természetes és mesterséges erőforrásokat.

A Freespace arra sarkall, hogy újravizsgáljuk a gondolkodásmódunkat, új világlátásokat ösztönöz, újfajta megoldások feltalálására buzdít, amelyekkel az építészet e törékeny bolygó minden lakójának a jólétéről és méltóságáról gondoskodhat.

A Freespace lehet az alkalom tere, egy demokratikus tér, egy nem konkrét célra szánt, szabad tér, melynek a hasznosítása még nincs meghatározva. Az emberek és az épületek között létrejön egyfajta nem szándékos és nem tervezett kapcsolat, olykor az építész távozása után sok-sok idővel is. Az idők során az emberek segítségével maguk az épületek találnak új megosztási formákat. Az építészetnek aktív, ugyanakkor passzív élete van.

A Freespace az időtlen és emlékezet nélküli tér elképzelésének szabadságát öleli fel, összeköti a múltat, a jelent és a jövőt, a kulturális örökségünk rétegeire építve egybefűzi a régit a kortárssal.

A Freespace témájával a 2018-as Építészeti Biennále példákat, javaslatokat mutat be a közönségnek, olyan művek megépített és nem meg épített elemeit, amelyek az építészet alaptulajdonságait példázzák: a modulációt, a felületek anyagszerűségét és gazdagságát, a mozgás összehangolását és sorba rendezését, felfedve az építészetben rejlő potenciált és szépséget.”

A kurátorok kiemelték, hogy a 16. Velencei Építészeti Biennálén az építészeti nagylelkűség és a gondoskodás példáit kívánják bemutatni a világ minden tájáról. „Meg vagyunk győződve, hogy ezek a tulajdonságok jelentik az építészet alapvető képességét, hogy előmozdítsa és segítse az emberek és a tér közötti kapcsolatot. A figyelmünket erre a tulajdonságra összpontosítjuk, mert azt gondoljuk, hogy az optimizmus és a folyamatosság ennek szerves része. Azt az építészetet, amely nagylelkűségével és kapcsolatra való törekvésével megtestesíti ezeket a tulajdonságokat, hívjuk Freespace-nek.

Felkérünk minden résztvevőt és minden nemzeti pavilont, hogy mutassák be Velencében a saját Freespace-üket úgy, hogy együtt fedezhessük fel az építészet különbözőségeit, sajátosságait és a folyamatosságát, amelyek az embereken, a helyen, az időn és a történelmen alapulnak, hogy előmozdítsuk a kultúrát és az építészet jelentőségét ezen a dinamikus planétán.”