A démonizáció útjai, avagy a holtak visszatérése
„A film nagyjából éppolyan reális élmény, mint egy hallucináció; márpedig az igazán reális.”
(HAJAS TIBOR: A praktikus képzelet, 1976)
A mostani, újfent nyolc szeánszból álló, hetedik sorozatunkban a történelem és spiritualitás, dekonstrukció és – a husserli értelemben vett – életvilág új lehetőségeit járjuk körül emblematikus, független, avantgárd, underground vagy elfelejtett, nálunk legalábbis kevéssé ismert beavatásfilmek segítségével. Ezek a sajátos, metonimikus átviteleken alapuló, folyamatosan módosuló utak alapvető (multi)kulturális és (multi)historikus fenomenológiai változásokat jelenítenek meg. Minden bemutatásra kerülő misztikus-szürrealista, alternatív mágikus, „ontológiai anarchista” és természetesen dokumentarista mű ennek jegyében – a démonizáció létrejötte miatt – konfrontálódik egymással és belső életvilágunkkal, növekvő történelmi és lelki hatásiszonyunkkal. Visszatérnek az élő és holt pop- és underground kulturális ikonok: Mick Jagger (Performance, Invocation of My Demon Brother) Anita Pallenberg (Lucifer Rising, Performance) és az önpusztító Rozz Williams. „Felragyognak” az alkimisták: a tragikus sorsú master therion Donald Cammell és a thélemita Kenneth Anger, Alexander Hammid és Maya Deren (The Private Life of a Cat). Visszaérkeznek Afrikából a dokumentumfilm konceptualista poétái: Gualtiero Jacopetti és Franco Prosperi, a militáns USA-ból az angol áldokumentarista Peter Watkins, valamint a némafilmkorszak álantropológus, kvázidokufilmese, a svéd Benjamin Christensen. Újjászületik új filmjével, öt év hallgatás után, a talán legradikálisabb informel animációs csoport, az elementáris erejű, új art brut művészeiből álló Le dernier cri (Les religions sauvages). Előtűnik ismét „minden idők legnagyobb brazil rendezője”, Glauber Rocha, akinek mitikus-epikus művészete aktuálisabb, mint valaha, a fém, gyár és a hideg lélekvilág fiatal prófétája, Karim Hussain, a horror-szürrealizmus magányos mestere, Georges Franju, miközben Samuel Beckett és Alan Schneider némafilmjében lélegzetelállító alakítást nyújt élete egyik utolsó szerepében a hetvenéves Buster Keaton.
Sorozatszerkesztő-előadó: SŐRÉS ZSOLT
GEORGES FRANJU: Le sang des bêtes / Az állatok vére (20 perc, 1949)
(fekete-fehér, francia, francia nyelven, angol felirattal)
A szürrealizmus vizuális filozófiája, amelynek naturalizmusát Luis Buñuel Un Chien Andalou (Andalúziai kutya) című filmjének elején szereplő szemátvágás jelenethez hasonlítanak kritikusai. A vágóhídon felvett lélegzetelállító jelenetek és az ellenpontokon, lírai narráción alapuló dramaturgia feszültsége teszik felejthetetlenné a kitűnő rövidfilmes Franju filmjét.
GEORGES FRANJU: Les yeux sans visage / Szemek arc nélkül (88 perc, 1959)
(fekete-fehér, francia, francia nyelven, angol felirattal)
Az „őrült tudós” típusú horrorfilmek egyik atipikus darabja, Franju egyik melankolikus-poétikus, sötét és hipnotikus remekműve a plasztikai sebészről, aki a lánya súlyosan roncsolt arca helyére újat ültet… A film egyfelől a Professor Cyclops és az Island of Lost Souls (Az elveszett lelkek szigete) tradícióját követi, másrészt Hitchcock Psychójával és Michael Powell Peeping Tomjával (mindkettő 1960-ból) együtt a modern, sötét thriller-horror megteremtője. Mint Jean Cocteau Orpheusa, a Les yeux sans visage is tele van a korabeli európai történelemre, a nácizmusra való utalással.
A filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas, felkavaró jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja. Csak 18 éven felülieknek!
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítjük.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.
LFK-infó: sores@iti.mta.hu
Részvétel: ingyenes
Helyszín: I. emelet, Előadóterem
