A démonizáció útjai, avagy a holtak visszatérése
„A film nagyjából éppolyan reális élmény, mint egy hallucináció; márpedig az igazán reális.”
(HAJAS TIBOR: A praktikus képzelet, 1976)
A mostani, újfent nyolc szeánszból álló, hetedik sorozatunkban a történelem és spiritualitás, dekonstrukció és – a husserli értelemben vett – életvilág új lehetőségeit járjuk körül emblematikus, független, avantgárd, underground vagy elfelejtett, nálunk legalábbis kevéssé ismert beavatásfilmek segítségével. Ezek a sajátos, metonimikus átviteleken alapuló, folyamatosan módosuló utak alapvető (multi)kulturális és (multi)historikus fenomenológiai változásokat jelenítenek meg. Minden bemutatásra kerülő misztikus-szürrealista, alternatív mágikus, „ontológiai anarchista” és természetesen dokumentarista mű ennek jegyében – a démonizáció létrejötte miatt – konfrontálódik egymással és belső életvilágunkkal, növekvő történelmi és lelki hatásiszonyunkkal. Visszatérnek az élő és holt pop- és underground kulturális ikonok: Mick Jagger (Performance, Invocation of My Demon Brother) Anita Pallenberg (Lucifer Rising, Performance) és az önpusztító Rozz Williams. „Felragyognak” az alkimisták: a tragikus sorsú master therion Donald Cammell és a thélemita Kenneth Anger, Alexander Hammid és Maya Deren (The Private Life of a Cat). Visszaérkeznek Afrikából a dokumentumfilm konceptualista poétái: Gualtiero Jacopetti és Franco Prosperi, a militáns USA-ból az angol áldokumentarista Peter Watkins, valamint a némafilmkorszak álantropológus, kvázidokufilmese, a svéd Benjamin Christensen. Újjászületik új filmjével, öt év hallgatás után, a talán legradikálisabb informel animációs csoport, az elementáris erejű, új art brut művészeiből álló Le dernier cri (Les religions sauvages). Előtűnik ismét „minden idők legnagyobb brazil rendezője”, Glauber Rocha, akinek mitikus-epikus művészete aktuálisabb, mint valaha, a fém, gyár és a hideg lélekvilág fiatal prófétája, Karim Hussain, a horror-szürrealizmus magányos mestere, Georges Franju, miközben Samuel Beckett és Alan Schneider némafilmjében lélegzetelállító alakítást nyújt élete egyik utolsó szerepében a hetvenéves Buster Keaton.
Sorozatszerkesztő-előadó: SŐRÉS ZSOLT
SAMUEL BECKETT–ALAN SCHNEIDER: Film (15 perc, 1965)
(fekete-fehér, USA)
„A szerkezet szigorúan rondó jellegű. A nyitó közeli kép az egész vásznat betöltő szemet mutat, a huszonkét perc múlva látható zárókép pedig azt a vak szemet, amelyet a film folyamán fekete kötés takart. Mindez valószínűleg Beckett látására utal, aki ebben az időben már bal szemére majdnem teljesen vak volt és jobb szemével is csak gyöngén látott. Amikor tehát azt mondják, hogy e film főszereplője a vizuális érzékelés, akkor ez kiegészítendő: nem csupán a vizuális érzékelés, hanem egy sajátos, egyedi módon károsodott változata. Vagyis: Beckett szemével látjuk a filmet, a kamera igyekezett a becketti látást utánozni, mégpedig nemcsak filozófiai-esztétikai, hanem optikai értelemben is.” (Török Gábor, Filmvilág 1990/6.) „…Beckett mesterének tekinti [a filmben szereplő Buster] Keatont. Filozófus a bohócot? S miért ne?! Annál inkább, mivel a Beckett-darabok előadási módja csupán Keaton-bohóctréfákként képzelhető el. Beckett filozófiai farce-ainak mélyén Keaton bölcseleti bohózatai ülnek meg. Az ír színész modellül szolgált az ír költőnek abban a tekintetben, hogy létezik egy bölcseleti komédianyelv, amelyik nemcsak a mulattatás, hanem a lényegre való rárémítés mondattanát írja ki.” (Molnár Gál Péter, Filmvilág 1980/6.)
KARIM HUSSAIN: Ascension / Felemelkedés (106 perc, 2002)
(színes, kanadai, angol nyelven)
Három asszony megmássza a lépcsők hihetetlen labirintusát, amely egy ősi elhagyott gyár tornyában van, hogy szembenézzenek azzal az entitással, amely megölte az Univerzum Teremtőjét. Lassú, hipnotikus eposz a káoszban való létről, Tarkovszkij nagy pillanatait is idéző álomszerű modorban, erőszak és szépség, teremtőerő és szeretet összefüggéseiről, túl időn és téren, valamikor az emberiség utolsó pillanataiban. Spirituális vándorút Michael Tolkin The Rapture (Elragadtatottság), Tarkovszkij Stalker és Vincenzo Natali Cube (Kocka) című filmjeinek mentén az életfeladatokról, a kozmoszról, az időtlen várakozásról.
A filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas, felkavaró jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja. Csak 18 éven felülieknek!
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítjük.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.
LFK-infó: sores@iti.mta.hu
Részvétel: ingyenes
Helyszín: I. emelet, Előadóterem
