A démonizáció útjai, avagy a holtak visszatérése
„A film nagyjából éppolyan reális élmény, mint egy hallucináció; márpedig az igazán reális.”
(HAJAS TIBOR: A praktikus képzelet, 1976)
A mostani, újfent nyolc szeánszból álló, hetedik sorozatunkban a történelem és spiritualitás, dekonstrukció és – a husserli értelemben vett – életvilág új lehetőségeit járjuk körül emblematikus, független, avantgárd, underground vagy elfelejtett, nálunk legalábbis kevéssé ismert beavatásfilmek segítségével. Ezek a sajátos, metonimikus átviteleken alapuló, folyamatosan módosuló utak alapvető (multi)kulturális és (multi)historikus fenomenológiai változásokat jelenítenek meg. Minden bemutatásra kerülő misztikus-szürrealista, alternatív mágikus, „ontológiai anarchista” és természetesen dokumentarista mű ennek jegyében – a démonizáció létrejötte miatt – konfrontálódik egymással és belső életvilágunkkal, növekvő történelmi és lelki hatásiszonyunkkal. Visszatérnek az élő és holt pop- és underground kulturális ikonok: Mick Jagger (Performance, Invocation of My Demon Brother) Anita Pallenberg (Lucifer Rising, Performance) és az önpusztító Rozz Williams. „Felragyognak” az alkimisták: a tragikus sorsú master therion Donald Cammell és a thélemita Kenneth Anger, Alexander Hammid és Maya Deren (The Private Life of a Cat). Visszaérkeznek Afrikából a dokumentumfilm konceptualista poétái: Gualtiero Jacopetti és Franco Prosperi, a militáns USA-ból az angol áldokumentarista Peter Watkins, valamint a némafilmkorszak álantropológus, kvázidokufilmese, a svéd Benjamin Christensen. Újjászületik új filmjével, öt év hallgatás után, a talán legradikálisabb informel animációs csoport, az elementáris erejű, új art brut művészeiből álló Le dernier cri (Les religions sauvages). Előtűnik ismét „minden idők legnagyobb brazil rendezője”, Glauber Rocha, akinek mitikus-epikus művészete aktuálisabb, mint valaha, a fém, gyár és a hideg lélekvilág fiatal prófétája, Karim Hussain, a horror-szürrealizmus magányos mestere, Georges Franju, miközben Samuel Beckett és Alan Schneider némafilmjében lélegzetelállító alakítást nyújt élete egyik utolsó szerepében a hetvenéves Buster Keaton.
Sorozatszerkesztő-előadó: SŐRÉS ZSOLT
ROZZ WILLIAMS – NICO B.: Pig / Disznó (23 perc, 1998)
(fekete-fehér, USA)
A Pig a tragikus sorsú zseniális zenész, filmes, kollázsművész, performer, fetisiszta, szexuális lázadó, költő, énekes, a nálunk leginkább a Christian Death goth-rock / death metál frontembereként ismert Rozz Williams egyetlen filmje, amely szürreál-dada underground filmes vízió, mozgóképes rituális performansz – egy sorozatgyilkos és áldozata allegorikus kapcsolatán keresztül – a bennünk lakozó démonokról. A kaliforniai Death Valleyben forgatott film csodálatos audiovizuális költemény, amelynek zenéje Williams Premature Ejaculation (Korai Magömlés) című projektjének sötét-ambient, lassú zörejfolyamaira emlékeztet, s ahol filmre vitt részleteket láthatunk a szerző Why God Permits Evil (Amiért az Isten az Ördögöt megengedi) blaszfémikus kollázskönyvéből, titoktárgyakból („szürrealista táska”), a vér- és a materiálakció nyelvén elbeszélve, a bécsi akcionizmust, leginkább talán Rudolf Schwarzkoglert megidézve.
NICO B.: In Memory of Rozz Williams (6 perc, 2001)
(színes és fekete-fehér, USA)
Nico B. videóra készített poétikus visszaemlékezése Williams Flowers (Virágok) című dalára.
BENJAMIN CHRISTENSEN: Häxan / Boszorkányok (104 perc, 1922 + 8 perc rendezői bevezető, 1941)
(fekete-fehér, svéd, svéd és angol felirattal, helyreállított teljes változat!)
Fekete mágia, blaszfémia, őrült apácák, középkori kozmológia, megszállottság, boszorkányszombatok, hisztéria, babona, kínzókamrák, inkvizíció avagy tények, fikció, objektív realitás, szemléltető-illusztrációs anyagok, egyes szám első személyű, „ördögi”, a korát ebben is jóval megelőző, szabadon alkalmazott narráció, a boszorkányság történeti-pszichológiai bemutatása sok humorral és iróniával. Christensen filmje nem csupán Luis Buñuel L’âge d’or (Aranykor) című művének egyik előképe, hanem egyszerre az első, „tudományos”-demonstratív történelmi újrajátszásfilm és mozgóképes álom-szürrealista opusz a sátánt karizmatikusan megformáló rendező főszereplésével és korokon átívelő elbeszélésében, amelyben animáció és színészi játék, a filmből való rendezői „kiszólás” és színház keveredik furcsa eleggyé az egyszerre festő, történész, szociológus és öntudatos, úttörő filmes Christensen fantasztikus és groteszk világában.
A filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas, felkavaró jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja. Csak 18 éven felülieknek!
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítjük.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.
LFK-infó: sores@iti.mta.hu
Részvétel: ingyenes
Helyszín: I. emelet, Előadóterem
