Konkoly Gyula képzőművész tárlatvezetése az Iparterv 50+ kiállításban

„1969 elején csináltam egy óriási ecsetet meg egy kicsit, egy óriás telefont és a nyáron, a második Armory Show-n (vagyis az 1969-es kiállításon) tökölődve kitaláltam az art conceptuelt. És Szentjóby is kitalálta. Benne voltunk a világidőben és azonos okok azonos következtetései egyidejűleg jelentkeztek. Jó rég nem fordult elő ilyen a székesfővárosban! (…) fél Európa volt lekörözve akkor.”
Konkoly Gyula

Ötven éve rendezték meg az Iparterv I. (1968) és Iparterv II. (1969) című kiállításokat, amely kánonteremtő fogalommá válva egy egész művészgeneráció névadójaként vonult be a hazai művészettörténetbe. Az IPARTERV 50+ című csoportos tárlat az egykori „Ipartervesek” legújabb munkáiból, ill. a lezárt életművek legutóbbi szakaszából nyújt válogatást. Emellett pedig a kortárs reflexiók számára is megnyitjuk a teret, olyan alkotásokat bemutatva, amelyek az Iparterven szereplő alkotók egyes műveire reflektálnak.

KONKOLY GYULA
A kortárs magyar festészet emblematikus alakja, akinek immár fél évszázados működése két, az egyetemes művészeti korszakváltással is összefüggő, jól elkülönülő korszakra osztható. Konkoly a 60-as évek közepén induló magyar neoavantgárd mozgalom egyik kezdeményezője, a hajdani Iparterv-csoport kiállítója volt. Pályájának első szakaszát a 60-as 70-es évek ellenséges közegében létrejött radikális progresszió jellemzi. 1970-ben Franciaországba emigrált, ahol 1972-ben manifesztumot adott ki a neoavantgárd haláláról. 1973-tól illusztrátorként tevékenykedett - könyvborítóinak száma megközelíti az ezret - és plakátokat is tervezett nagy nemzetközi cégek számára. A 80-as évek közepén tért vissza a képzőművészethez, innen datálódik művészetének második, poszt-modern korszaka, amelynek műveit 1991-től már itthon alkotja. E korszakának művészeti programja a kezdeti igen tágas fogalmi és stiláris dimenzió fokozatos szűkítésével egy tisztán vizuális képi világ megtalálásával jött létre. Az utóbbi időkben klasszikus figurális képeket fest.