A film és a festészet kétoldalú kapcsolatának, kölcsönös hatásmechanizmusának elmélyítésében az ötvenes és a hatvanas évek élretörõ mûvészei, Pollock, Matta, Giacometti, Gutai, Murakami, Francis Bacon, Picasso mutattak fel újabb, látványos eredményeket. A meséhez, történéshez való visszatérés ürügyén szétzúzták mindazokat a konvenciókat, amelyeket a modern mûvészek rájuk erõltettek, kiálltak a globális jelleg mellett, s közömbösséget mutattak azon kulturális örökség iránt, ahol szerintük a stiláris magyarázgatások, elméleti specialitások, kereskedelmi spekulációk uralkodtak.